Mi volt a Sylva Sylvarum karaktere, ami megkülönböztette a korábbi művektől?

Mi volt a Sylva Sylvarum karaktere, ami megkülönböztette a korábbi művektől?


We are searching data for your request:

Forums and discussions:
Manuals and reference books:
Data from registers:
Wait the end of the search in all databases.
Upon completion, a link will appear to access the found materials.

A Sylva Sylvarum (1627) az első „természettörténeti értekezés”. Vannak, akik a mai napig a legteljesebb munkának tartják.

De már a 70 -es években léteztek más művek is, például Plinius természettörténeti munkája.

Miért volt ilyen mérföldkő F. Bacon modernje? Bevezetett valamilyen kommunikációs stílust, amely teljesen más volt?


A Smith ’s Cove betonfalának értelmezése.

Az epizód a Smith's Cove -nál kezdődik, ahol a stáb megvizsgálja az előző epizód végén felfedezett titokzatos betonfalat. Egy kis ásatás után a simítóval Laird Niven felfedez két, a fal aljából kiálló gumíros csövet, jelezve, hogy a szerkezetet a 19. vagy a 20. század keresői készítették.

Aznap délután a legénység a Háborús Szobában gyülekezik. Miután megvitatta a furcsa új felfedezést, Marty Lagina azt sugallja, hogy talán a betonfalak sokkal idősebbek, mint a gumicsövek, és hogy a korábbi kutatók átfúrták a szerkezetet, és felfedezésük után behelyezték a csöveket. A beszéd ezután a betonfal mellett található csúszda felé fordul. Gary Drayton meggyőződését fejezi ki, hogy a csúszda eredeti mű, és segít elvezetni őket az eredeti Pénzgödörhöz.

A Smith ’s Cove -i csúszda értelmezése.

Később Rick Lagina és Dave Blankenship meglátogatják Dan Blankenship otthonát. Ott tájékoztatják az idős kincsvadászt az új felfedezésről, és megkérdezik tőle, van -e fogalma arról, hogy mi lehet az. Dan elmagyarázza, hogy a falat 1950 előtt kellett felépíteni, mivel Robert Restall soha nem épített ilyesmit a kincsvadászat során a hatvanas években. Továbbá azt sugallja, hogy a szomszédos csúszópálya szénjéből származó fa van, keltezve, mivel valószínű, hogy bárki is építette a csúszdát, vagy építette, vagy újonnan a betonfal körül.

Ezután a személyzet a Pénzgödörben találkozik, ahol az Irving Equipment Ltd. dolgozik H8. A vállalkozók az oszcillátor segítségével felemelik a H8 kazettát néhány méterrel, mielőtt kalapáccsal feltárják az aljába költözött anyagot. Az első kalapácsos rakomány, amely 168 láb mélységből származik, régi fa töredékeit eredményezi, amit Craig Tester szerint a Chappell Vault része.

A felületes vizsgálat után a H8 zsákmányt egy mosogatóasztalra fektetik, és Jack Begley és Charles Barkhouse manuálisan megvizsgálja. Jack Begley, miután talált még néhány fahasábot, felfedez egy maroknyi, feketére festett pergament -töredéket. Később felfedez egy finom fehér anyagdarabot, amely papírra hasonlít.

Aznap később Craig Tester és Jack Begley találkozik Doug Crowell -lel és Paul Troutman -nel az Oak Island Research Centerben. Ott digitális mikroszkóp alatt megvizsgálják a H8 -as romokban felfedezett új anyagot. Az egyik fekete törmelék bőrnek tűnik. Egy másik anyagdarab, állítólag pergamen, sárga és piros festékkel vagy tintával rendelkezik. Doug Crowell azt sugallja, hogy a szín egy megvilágított kézirat stilizált kezdőbetűjéből vagy cseppsapkájából származhat. A legénység tagjai egyetértenek abban, hogy a színes pigmenteket vagy festékeket szakértőnek kell elemeznie.

Később az Oak Island legénysége találkozik Randall Sullivan -nel a Money Pit területen. A Lagina testvérek és Sullivan lesétálnak a Háborús szobába, ahol az író átadja a kincskeresőknek új könyvének első példányait A tölgy -sziget átka: A világ leghosszabb kincsvadászatának története. Sullivan meggyőződését fejezi ki, hogy könyve „Oak Island leghitelesebb és legszórakoztatóbb története”. Azt állítja, hogy kutatásai elhitették vele, hogy a Pénzgödör felfedezésének népszerű legendája pontos, és hogy részleges az elméletben, miszerint Francis Bacon az Oak Island -i rejtély mögött álló ember. Ezt követően Francis Bacon természetrajzi könyvének egy szakaszát helyezi el Sylva Sylvarum amely arra utasítja az olvasót, hogy „gödröt ásson a tengerparton”, kezdve a magas vízjel felett, a tengerszint alatti pontig.


Jamesgray2

Néhány évvel ezelőtt, az 1990 -es évek elején egy kiváló könyvtáros megkérdezte tőlem: Várja meg, amíg öt szalonnát kap, majd nyomtat egy katalógust? mások?

De Valóban tudtam, hogy van benne valami, ezért válaszul készítettem egy rövid katalógust a Bacon ’ -ből!

Most, amikor a Fascicule VII új katalógussorozatát írom, gondolom, be kell vennem néhány szalonnát? A válasz természetesen az, hogy miért ne tenném? Nos, valójában sok olyan katalógust nem használok, amelyekben nincsenek Bacon címek, de a legtöbb esetben Tábornok, Varia, újonnan érkezők vagy Polclisták mindig volt egy -két szalonna, és jó okkal. Francis Bacon ’s művei minden angol írásnál jobban a kora újkori Anglia szellemét testesítik meg:

694G Bacon, Francis. 1561-1626

Francis Lo esszéi vagy tanácsai, ciuill és morall. Verulam, St. Alban vikomt

London: Nyomtatta Iohn Hauiland, és eladja R. Allot, 1629

$3,500
Quarto, 7 x 6 hüvelyk. Ez az első olyan kiadás, amely tartalmazza a “A jó és az euill ” színeinek megosztott címlapregiszterét. Lehet, hogy néhány példányt e nélkül adtak ki, de a jelen példány rendelkezik ezzel. A- 2V 2X (a) 2Y-3C. Az eredeti ernyedt bélésbe kötve (nyakkendők hiányában) nemrégiben felújítva, kissé gyűrötten, de egy nagyon nagy, tiszta és kifinomult másolata egy korai kvarto kiadásnak

„[Bacon] Esszéit, politikai és társadalmi megfigyeléseinek gyümölcseit először 1597 -ben publikálták, 1612 -ben kibővítették, majd ismét 1625 -ben. Ez az 1629 -es kiadás mind az 58 esszét tartalmazza.
“Bacon irodalmából - filozófiai és szakmai műveitől eltekintve - messze a legnépszerűbbek és legfontosabbak az esszék [ezek] a legeredetibbek Bacon összes műve közül, azok, amelyeket részletesen úgy tűnik, a legteljesebben gondolt ki magának, könyvektől és közhelygyűjteményektől eltekintve. Ez a kiadás valóban idézetekkel és illusztrációkkal van ellátva, de azokat saját ügyei sugallják, és nem sugallják. Bár az Esszék címe megegyezik a Montaigne nagyobb gyűjteményével, a két műben kevés a közös vonás, kivéve azt az izgalmas érdeklődés ritka erejét és a zsenialitás összetéveszthetetlen jelét, amely mindkettőjükre lenyűgöző. ” Az európai elme szellemi szokásainak megreformálására tett kísérlet a The Advancement of Learning 1605 -ös kiadásával kezdődött, amely megtámadta a veszteséges skolasztikát, amely gátolta a tudás növekedését, és azokat a szellemi előítéleteket, amelyek segítettek a férfiak tudatlanságában tartani. Mindenekelőtt sajnálatát fejezte ki a természeti világ működésével kapcsolatos ismeretek gyenge és zavaros állapota miatt. A Novum Organum, amely 1608 körül kezdődött, 1620 -ban jelent meg, a természeti világ és a dolgok okainak szisztematikus tanulmányozását szorgalmazta, és az induktív módszert javasolta a legmegbízhatóbb vizsgálati eszköznek. Bacon kidolgozta az elveket

kísérleti módszert ebben a könyvben, és kifejlesztette a De Augmentis -ben, 1623. A Sylva Sylvarum, 1000 elvégzendő kísérlet javaslata, 1627 -ben posztumusz jelent meg, 1627 -ben írt utópista töredékkel, az Új Atlantisszal együtt. tudományos főiskola. Egy rövid könyv, amely élete során nagy népszerűségnek örvendett, a De Sapientia Veterum, 1609 (fordítása: Az ókori bölcsesség, 1619), amely megpróbálta demonstrálni, hogy a görögök mítoszai kódolt beszámolók a fizikai világ ismereteiről. ” (Idézi: The Seventeenth Century, Graham Perry, 264-265. Oldal.)

STC 1149 Gibson 15 Pforzheimer 31.

179F Bacon, Francis. 1561-1626

Sr Francis Bacon két könyve, A tanulás jártasságáról és fejlődéséről, Isteni és Hvmane. A királyhoz.

Oxford: Nyomtatta I.L. Nyomtató a Vniversity -hez, Thomas Huggins számára, 1633 1750 USD

Quarto, 6,75 x 4,8 hüvelyk. Harmadik kiadás. A-Z4, Aa-Tt4.

Ez a példány a tizenkilencedik századi juhokhoz van kötve.
„Bacon […] rávette magát a filozófiájának kidolgozására, arra a férfi oktatási rendszerre, amely olyan régóta járt a fejében. Bacon, most komolyan tervezve és papírra vetve terveit, ezt az első könyvet a tanulás fejlődésének nevezte. […] Bacon előzetes rövid kijelentést írt: […] „A természet értelmezése, vagy az Emberi Királyság.” A természet Bacon számára az ember igazi királysága volt, amelyet az egyháziak évszázadok óta figyelmen kívül hagytak. mennyei királyság, vagy tudósok által, akik megvetették a világot róluk és érzékeik bizonyítékait. Ahhoz azonban, hogy elérjék ezt az új természetbirodalmat, az embereknek friss térképeket kell rajzolniuk a felfedezésről. „Azok, akik nem a találgatásra és az isteniségre törekszenek - írta Bacon -, hanem arra, hogy felfedezzék és megismerjék azokat, akik azt javasolják, hogy vizsgálják meg és bontsák fel ennek a világnak a természetét, mindenre maguk a tények”. Francis Bacon Az ember indulata, Catherine Drinker Bowen, 105. oldal)

STC 1166, F, HN, HD, ILL, PML, +. Gibson 83

213F Bacon, Francis. 1561-1626

A tanulás fejlődéséről és jártasságáról vagy a tudományok partícióiról ix Bookes, amelyeket latinul írt a legkiválóbb illusztris és nagyhírű lord Francis Bacon, a Verulam Vicont St Alban birtokbárója és az angol kancellár. Gilbert Wats tolmácsolásában.

Oxford: Nyomtatta Leon: Lichfield, az Egyetem nyomtatója, Rob: Young, és szerk .: Forrest, 1640 [1640 -es kollofon] 2800 dollár

Kis fólió, 260 x 175 mm. A munka első teljes kiadása angol nyelven. 4, 2, 2, 1, A2, B-C4, aa-gg4, hh2, † 4, †† 2, † 1, A-Z4, Aa-Zz4, Aaa-Qqq4, Rrr2. teljes.

„És még a címlap [a vésett címlap is megtalálható ebben a példányban], most világossá válik, hirdeti ezt az ábrát, mert a Herkules oszlopai is a világ templomát jelentik, amelyen keresztül az apokaliptikus felfedezés hajója halad, az egyik átmegy az ikeroszlopokon Salamon temploma előtt. Így, amikor a Nagy Beavatás mottójáról, az ultra -ról és Daniel próféciájáról a tanulás fejlődésében beszél, Bacon azt mondja: „Mert valóban megerősíthető e kor tiszteletére és erényes utánzással az ókorban, hogy ez a nagyszerű épület a világ sohasem készült átvilágítással, egészen mi és apáink koráig. ”Thomas Cecill metsző [aki az 1620 -as kiadás képét véste. A véső itt W. Marshall, miután Cecill] Salamon templomának látta ezt a nagyszerű épületet. ” (idézi: Francis Bacon és a modernitás, Charles Whitney, 33. oldal) Bacon vésett portréja a cím elé van kötve. 1626. keltezésű. Ezen a példányon a szokásos kisebb rozsda található, a papír meglehetősen ropogós és tiszta, az eredeti típusú benyomás még mindig látható. Ez egy szép példány, egy nagyon fontos könyvből. A kötés teljes XVII. Századi borjú. F. L arany kezdőbetűvel aranyozott központi dísz köré

„A Partitiones Scientiarum, a tudományok felmérése, akár akkor létezett, akár olyan, amelyet újra kellett építeni - valójában

az emberi elme minden vagyonának leltára. A híres osztályozás, amely alapján ez a felmérés folyik, az emberi tudás képességeinek és tárgyainak elemzésén alapul. Ezt a felosztást a De Augmentis Scientiarum [A tanulás fejlődése] képviseli. ”

„Bacon fő indítéka a tudományok újbóli megalapítására tett kísérlete az volt, hogy erős meggyőződése volt, hogy az ember tudása kevés szolgálatot tesz számára. „A világ tudása, különösen a természeté, nem terjed ki a művek nagyságára és bizonyosságára.” Az ember természet feletti szuverenitása, amely csak a tudáson alapul, elveszett, és a dolgok és a az emberi elme, nem volt más, mint hiú elképzelések és vak kísérletek. … A filozófia nem az isteni és emberi dolgok tudománya, nem az igazság keresése. „Úgy találom, hogy még azok is, akik saját maguk számára kerestek tudást, és nem hasznukra, hivalkodásukra vagy bármilyen gyakorlati képességükre életük során, mindazonáltal rossz jelzést adtak maguknak, nevezetesen az elégedettséget (amelyet az emberek igazságnak neveznek) és nem létezik művelet. '' Van -e olyan boldogság, hogy az ember elméje a dolgok zűrzavara fölé emelkedik, ahol kilátásba helyezheti az ember természetének rendjét és tévedését? De ez csak a gyönyör és nem a felfedezés nézete? az elégedettség és nem a haszon? Nem fogja -e olyan jól felismerni a természet raktárának gazdagságát, mint a bolt szépségét? Meddő az igazság valaha? Vajon nem képes -e ezáltal méltó hatásokat kifejteni, és végtelen jószágokkal felruházni az ember életét? ”A filozófia teljesen gyakorlatias, az emberiség sorsa szempontjából kevéssé számít, milyen elvont elképzeléseket élvezhet az ember természete és elvei dolgokat. Ezt az igazságot azonban még soha nem ismerték fel, még nem látták, hogy minden tudomány valódi célja „az ember állapotának és életének új erõkkel vagy munkákkal való felruházása”, vagy „az igazság határainak szélesebb körû kiterjesztése. az ember ereje és nagysága. ”” (idézve az Encyclopedia Britannica tizenegyedik kiadásából, 3. kötet, 145. oldal.)

464F Bacon, Francis. 1561-1626

Sylva Sylvarum, Vagy: Egy természetes történelem, tíz évszázadban. Írta a jobboldal, tisztelt Francis Lo. Verulam, Szent Albán vikomt. A szerzők halála után jelent meg, William Rawley, a Divinitie doktora, Őfelsége egyik káplánja. A Hereunto most hozzáadott egy betűrendes táblázatot a tíz évszázad legfontosabb dolgairól.

London: John Haviland nyomtatta William Lee számára, és Iohn Williams fogja eladni, 1635 3200 dollár

Folio, 7 x 10,4 hüvelyk Negyedik kiadás. π2, A-Z6, Aa-Bb6, Cc4, a-g4 (g4 üres). A bevésett címlap és Bacon portréja 1631 -ben és 1631 -ben egyaránt jelen van ebben a kötetben. Ez a példány az eredeti teljes borjúba van kötve. Kötés feszes és szilárd. Egy korai kiadás tiszta példánya.

„Az új módszer [Bacon nagy terve, az Instauratio Magna] értéktelen, mert nem alkalmazható, hacsak nem kellően összegyűjtött és bemutatott anyagokkal látják el - sőt, ha nem képezik a Phenomena Universi illetékes természettörténetét. Az ilyen természettörténet kellékeinek rövid bevezető vázlata, amely Bacon szerint elengedhetetlen, szükséges, a totius negotii alapja, a Novum Organumhoz csatolt Parasceve traktusban található. A történelem részeit alkotni szándékozó főbb művek, amelyeket saját maga publikált, vagy kéziratban hagyott, a historia Ventorum, a Historia Vitae et Mortis, a Historia Densi et Rari, valamint a Sylva Sylvarum [… ]

„A természet így Bacon elméjében a jelenségek hatalmas összecsapásaként mutatkozott be, néhány egyszerű és primitív tulajdonság megnyilvánulásaként, amelyeket maguk a dolgok összetettsége rejtett el előlünk. A világ hatalmas labirintus volt, amelynek kanyarulatai között valamilyen nyomra vagy szálra van szükségünk, amellyel nyomon követhetjük utunkat a tudáshoz és onnan a hatalomhoz. Ez a szál, a filum labyrinthi az új indukciós módszer. De - amint arra gyakran utaltak - az új módszert addig nem lehetett alkalmazni, amíg a tényeket nem figyelték meg és nem gyűjtötték össze. Ez elengedhetetlen előzetes. „Az ember, a természet szolgája és értelmezője, oly sok mindent képes megtenni és megérteni, és csak annyit, amennyit ténylegesen megfigyelt vagy gondolt a természet menetére ezen túl, nem tud és nem is tehet semmit.” természetismeretünk szükségszerűen megfigyeléssel és tapasztalattal kezdődik, közös Bacon és a tudomány számos korabeli reformátoránál, de különös hangsúlyt fektetett rá, és új értelmet adott. Valójában a megfigyelés alatt értett hozzáértő természettörténetet vagy ténygyűjteményt. „A tisztább természetfilozófia szilárd alapjait a természettörténet fedi le.” „Először is elő kell készítenünk egy természetes és kísérleti történelmet, amely elegendő és jó, és ez mindennek az alapja.” (EB)

Ez a könyv „mindennek az alapja”, amely Bacon empirikus kísérleteiből, valamint utópikus meséjéből, az Új Atlantiszból áll. STC 1172 Gibson #174.

693G Bacon, Francis. 1561-1626

Henrik király uralkodásának történeteA hetedik. Írta a jobb Hon: Francis Lo: Verulam, S. Alban vikomt. Ahol most egy nagyon hasznos és szükséges táblázatot adunk hozzá.

London: Nyomtatta I.H. és R.Y. és Philemon Stephens és Christopher Meredith árusítják, A Golden Lyon-i Signe-ben, a Pauls-Church-udvarban, 1629.

Folio, 11 1/3 x 7 1/2 hüvelyk. Harmadik kiadás. Az 1628 -as kiadás újrakiadása, törlés címlapjával. [A2], B-Z4, Aa-Ll4, Kk5. A címlap egy nagy és szép fametszetű szegélyen belül van nyomtatva.

Ezen a példányon nincs Henry arcképe.

„A történelmi művek közül Nagy -Britannia tervezett történelemének néhány töredéke mellett maradt VII. Henrik története, értékes mű, amely világos és animált elbeszélést ad az uralkodásról, és nagy készséggel jellemzi Henryt. A stílus összhangban van az anyaggal, erőteljes és áramló, de természetesen kevesebb a furcsasággal és gazdagsággal, mint az átgondoltabb és eredeti írásoknak. ” (Encyclopedia Britannica, tizenegyedik kiadás, bejegyzés a Baconon.) Bacon „Historie” című könyve, amely gyakorlatilag a legkorábbi angol történelmi monográfiáknak tekinthető, valójában 1621 -ben született, valószínűleg azután, hogy Bacon, a Towerből való kiszabadulása után visszatért Gorhambury. […] Főként Bernard André és Polydore Vergilusra épül, Fabyanra és a későbbi krónikásokra, valamint néhány kiegészítésre Stow -tól, és különösen a Speed ​​-től, amelynek néhány hibáját Bacon másolta le .
“Mégis ez az Élet korántsem volt puszta összeállítás, sem tervezésben, sem kivitelezésben. Henrik karakterének felfogása Bacon karrierjének egy korai szakaszából származik, amint azt a Tudor történetének töredéke bizonyítja VIII. Henriktől Erzsébetig, amelyet a Spedding fedezett fel, és amely szintén cáfolni látszik Mackintosh elképzelését, miszerint a "nemcsak azért írták (mint bizonyos értelemben minden bizonnyal), hogy igazolja I. Jakabot, hanem azért is, hogy hízelkedjen vele VII. Henrik mint mintakirály és az uralkodó prototípusának képviseletével. […] “Ez a mű stílusa egyfajta bájjal rendelkezik, amely hiányzik Bacon néhány írásából, amelyek mindig a mély vizek vonzerejét hordozzák, és a mű záró mondata rendkívül kecses. A szerző rajongása a latin formák iránt (“militar, ” “indubiate, ” és így tovább) nagyon nyilvánvaló, hogy könyve latin fordítását úgy tűnik, akár saját maga, akár saját szeme alatt készítette. ” (Cambridge -i angol irodalomtörténet. VII. Kötet, 9. fejezet.)


1. Bemutatkozás

A zöldségek tanulmányozása a Bacon egyik fő témája Sylva sylvarum. Nemcsak mennyiségi szempontból, mert a növények a teljes könyv körülbelül egyharmadát foglalják el, de a növényekre vonatkozó évszázadok a legstrukturáltabbak közé tartoznak, és ez feltárja Bacon különleges érdeklődését a téma iránt. Bacon érdeklődésének megértésének kulcsa mindkettőjében megtalálható Sylva sylvarum és a Historia vitae et mortis, ahol Bacon elmagyarázza, hogyan lehet bizonyos növényi folyamatok tanulmányozásának eredményeit később átvinni és alkalmazni állatokra és emberekre. A tápláló ételekről és italokról szóló vitája keretében Bacon azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a táplálék hogyan asszimilálódik a szervezetben. Az asszimilációs folyamat lelassításának egyik módja az, amikor egy testrészek már nem tudnak gyorsan és erőteljesen táplálkozni. Ez bomláshoz vezet. Bacon Arisztotelészt átfogalmazva elmagyarázza, miért élnek tovább a növények, mint az állatok: mert folyamatosan új leveleket és ágakat növesztenek. Az új ágak nagyobb erővel táplálkoznak, ami múlóan a növény régebbi részeit is táplálja, meghosszabbítva élettartamukat. Bacon célja a növények tárgyalásakor, hogy megfigyeléseit átvigye az állatok birodalmába. De tekintettel arra, hogy az állatok számára lehetetlen az új ágakhoz hasonló termesztés, más módszerre kell támaszkodniuk, nevezetesen a könnyen javítható helyreállítására, és ezen keresztül a nem helyrehozására:

Ezért helyezze át ezt a megfigyelést az élőlények táplálásának segítésére: ennek legnemesebb és legfőbb felhasználási célja az, hogy bizonyos fokú fiatalság életének helyreállítása meghosszabbodjon, és a részek beilleszkedése bizonyos, hogy az élőlényekben vannak olyan részek, amelyek könnyen táplálja és javítja, és azokat az alkatrészeket, amelyek alig táplálnak és javítanak, és fel kell frissítenie és meg kell újítania azokat, amelyeket könnyű táplálni, hogy a másik felfrissülhessen és (mintha) tápanyaggal inna az átjáróban. (Francis Bacon művei, szerk. Spedding, Ellis és Heath, II, p. 364. a továbbiakban SEH)

Ez a fajta tudástranszfer a lények egyik osztályából a másikba nagyon gyakran megtalálható Bacon természettörténeti munkájában. Például a Historia vitae et mortis az élettelen testek tanulmányozásával kezdődik, majd ezeket az ismereteket átadja az emberi testnek (Az oxfordi Francis Bacon XII. O. 151. A továbbiakban OFB.). Hasonló módon vizsgálják a növényekben az olyan folyamatokat, mint a növekedés, valamint a fent említett táplálkozás és asszimiláció. Sylva és a Historia vitae et mortis azzal a céllal, hogy ezeket átvigyék az állatokra, és legfőképpen az emberekre a betegségek gyógyítása, az egészség megőrzése és az élet meghosszabbítása érdekében. Hogy egy másik példát említsek, a főzött tápszerek Bacon szerint az egészség megőrzéséhez és az élet meghosszabbításához vezetnek. Bacon érvelése ezen elmélet mellett egyértelmű analógia az oltás, annak a folyamatnak a között, amely során az egyik növény táplálkozik a másik növény már elkészített nedvével (és így a graft nem tölt időt a táplálék feldolgozásával, és csak asszimilálja azt), és leveseken és húsleveseken tápláló, amely azonnal asszimilálható, mert már főtt. 1 Ami még fontosabb, az évszázadok nagy része növényekről származik Sylva tanulmányozza azokat a folyamatokat és anyagokat, amelyek előidézhetik ezt a táplálkozási vonzerőt, valamint az oltás és asszimiláció folyamatát, kísérleteket és recepteket találva Historia vitae et mortis vagy hivatkozásokkal a más részekben található receptekre Sylva.

Ez a lehetőség az ismeretek egyik vizsgálati területről a másikra történő átvitelére Bacon természetfilozófiájának jelentős jellemzője, és jellemzi a természetes mágia, a kiváló operatív tudomány felfogását. Mivel az anyagelméleten alapuló természetismeretre támaszkodik (amit Bacon „metafizikának”, a formák ismeretének nevez), a természeti mágia módosíthatja az objektumokat olyan technikákon keresztül, amelyeket nem fedeztek fel maguknak a tárgyaknak a vizsgálatával. Ez a jellemző Bacon azon feltételezésén alapul, hogy az anyag alapvető étvágya és mozgása minden alkotott test esetében azonos. 2

Kísérleteinek összeállításakor növényekkel Sylva, Bacon nagyot kölcsönzött a Della Portától Magia naturalis és az utóbbi kísérleti jelentéseit beépítette saját természetét vizsgáló rendszerébe. Ennek a cikknek az a célja, hogy bemutassa, hogyan építi fel Bacon a természeti mágia tudományát a Della Portától származó kölcsönökre, amelynek kísérletei Bacon saját definíciói szerint a mechanika szintjén, a mágiával összehasonlítva alacsonyabb szintű operatív tudományban maradnak. Azt állítom, hogy ellentétben Della Portával, aki az egyes növények átalakításával és a „érdekességek” előállításával foglalkozott, Bacon célja az anyag titkos folyamatainak feltárása volt, végső célja, hogy ezeket az információkat az emberi élet meghosszabbítására használja fel. 3 Az a mód, ahogyan Bacon Della Porta jelentései alapján felépíti a varázslat tudományát, csak az olasz kísérleti jelentéseiben történt változásainak részletes elemzésével érthető meg. A példák kiválasztása, a kölcsönzött esetleírások konkrét módosításai (általánosítások, ok -okozati magyarázatok kiegészítése és módszertani kritika), valamint a szakaszok átrendezése érvek a tézis mellett. Ezen az összehasonlításon kívül, amely feltárja Bacon forráskezelési módszerének jellemzőit, ez a dokumentum számos olyan esetet is bemutat, amelyek korábban nem azonosított kölcsönöket vettek fel a Magia naturalis.

Bacon viszonya a reneszánsz mágia hagyományához vitatott. Paolo Rossi úgy véli, hogy a mágia és az alkímia „alig vagy egyáltalán nem volt hatással Baconra” (Rossi 1987, 21. o.), És tudománya reakció volt a reneszánsz varázslatra (Rossi 1987, 11. o.). Ezt a látomást Sophie Weeks vitatta, aki azt állította, hogy Bacon varázsa nem ellenreakció, hanem megtisztulás a csalásoktól és fantáziáktól (Weeks 2007, 22. o.). Sőt, Bacon mágiatudományát tárgyalva Weeks is ezt állította Sylva egy alkalmazás, de anélkül, hogy tovább fejlesztené a témát. A Weeks érvei azon a tényen alapulnak, amelyet Bacon maga is bemutatott Sylva természetes varázslatként 4 és olyan folyamatok jelenlétéről, mint a „változat”, a „konverzió”, a „tökéletes főzet” vagy az „érlelés” (Weeks 2007, 29. o., 70. o.). Bár egyetértek általános állításával Sylva kifejti Bacon mágiatudományát, jobb érvekkel lehet alátámasztani ezt az állítást, mivel a Weeks által említett műveletek a mechanika szintjén is elvégezhetők, és nem a mágia sajátosságait képviselik.

A következőkben olyan érveket mutatok be, amelyek bemutatják, hogy a kísérletek miért kölcsönöztek a Magia naturalis a természetes mágiához rendelt Bacon tulajdonságait mutatják, míg a Della Porta alacsonyabb szinten marad. A második részt azzal kezdem, hogy bemutatom, miért olyan fontos a források felhasználása Bacon természettörténeti építési elképzelésében, és miért volt Della Porta növényről szóló könyve Bacon saját évszázadainak fő forrása ugyanebben a témában. A harmadik részben teljes körűen beszámolok azokról a változásokról, amelyeknek Della Porta kísérleteit alávetették. Mindezek a változások, mint például a téma általánosítása, az ok -okozati magyarázatok hozzáadása, a módszertani kritikák, a kísérletek kiválasztása, a szakaszok és a kísérletek átrendezése különböző témákban, arra a következtetésre vezetnek, hogy Della Porta és Bacon különböző érdekeket támasztott kísérletezett a növényekkel, és hogy Bacon Della Porta könyvét használta fel a természet ismereteinek fejlesztésére. Ezt a szempontot hosszasan tárgyaljuk ennek a cikknek az utolsó szakaszában, ahol bemutatom Bacon anyagelméleti, metafizikai és mágikus felfogásait, és elmagyarázom, hogy ezek a változások miért veszik figyelembe a növényekkel kapcsolatos kísérleteket. Sylva, kölcsönözve a Magia naturalis, a természetes mágia szintjére.


Francis Bacon: Esszék és főbb művek összefoglalása

Ezekhez a feljegyzésekhez a GradeSaver közösség tagjai járultak hozzá. Hálásak vagyunk a közreműködésükért, és arra biztatjuk Önöket, hogy készítsenek maguknak.

Írta: Lasya Karthik, Bala Murugan, Claudia Santos, Nilanjana Roy

Francis Bacon számos munkája a tanuláson alapult: az elme eredendő hibái hátráltatják, hogyan követünk el hibákat a tanulásban és a hatékony tudásgyűjtési módszereket. Minden munkája a tudás és a tanulás kritikájához, előrelépéséhez és javításához kapcsolódott valamilyen formában. Ez a rész a Bacon műveiben fellelhető főbb állításokat tárgyalja, nevezetesen az elme bálványait, a tanulás zaklatóit, a tudás osztályozását és a baconi indukciót.

Az elme bálványai

Bacon úgy vélte, hogy az ember lévén, az elmenek vannak benne rejlő hibái, amelyeket ki kell javítani, ha bármilyen igaz és értelmes tanulásban akarunk részt venni. A bálvány szó a klasszikus görög „eidolon” ​​kifejezésből származik, ami fantomot vagy képet jelent, ahogy Bacon is úgy vélte, hogy az elme bálványai hamis vagy fantomképeket hoznak létre a világról és a természetről. Az elme négy bálványa:

1. A törzs bálványai: Az itt említett „törzs” az egész emberiséget magába foglaló törzs. Emberként veleszületett hibákkal születünk. Ezek a veleszületett hibák a törzsből származnak, mert születésünkkor jönnek hozzánk, és minden emberre jellemzőek, és nem feltétlenül az adott tapasztalathalmaznak kitéve. Ezek a bálványok magukban foglalják az érzékszervi hibákat, a hajlandóságot a korai döntések meghozatalára, a vágyakozásra és a jelenségek túlgondolására, több bonyodalmat és rendet teremtve, mint amilyen valójában.

2. A barlang bálványai: Ez a bálványkészlet nem közös a „törzsben”, hanem minden egyes személyre és a „barlangra” jellemző, ahol élnek, ami az ő elméjük. Az egyes személyek egyedi tapasztalataitól, a világgal és másokkal való kapcsolataitól és bizonyos tudományágaknak való kitettségétől függően ezeket a bálványokat élete során szerzett tapasztalatainak összegeként fejlesztik ki. Ezek a bálványok magukban foglalják azt a hajlamot, hogy a dolgokat az általunk képzett tudományággal szemléljék, és a világnak ezt a szűk megértését használják fel arra, hogy minden jelenséget saját érzékelésükre redukáljanak. Például: egy filozófus a természet minden jelenségét megkérdőjelezhetőnek tekinti, és megpróbálja megtalálni a célt.

3. A piactér bálványai: A piactér a férfiak közötti kommunikációra utal, vagy Bacon úgy fogalmazott, hogy „férfiak társulása egymáshoz”. Az eszközök, amelyek hozzájárulnak ezeknek a bálványoknak a létezéséhez, a szavak és a nyelv. Vagy elvont kifejezéseket rendelünk, vagy nevet adunk azoknak a dolgoknak, amelyek csak az elménkben léteznek. Ez hibás és homályos megértéshez vezet. Ironikus módon a szavakat azért hozták létre, hogy az emberek kifejezhessék magukat, de ez a betegség megakadályoz bennünket ebben.

4. A színház bálványai: Ez ismét a bálványok halmaza, amelyeket saját kultúránk által sajátítunk el, ezt a gyakorlatot az emberek szocializáció és kulturális expozíció révén szerezték meg. A tudás teatralitására és szofisztikájára utal, de ahelyett, hogy valódi tudás lenne, csupán utánzatokról van szó. Ezért bevezetik a színház metaforáját. Bacon azzal vádolja a filozófusokat, hogy részt vesznek ebben a bálványhalmazban.

A tanulás kedvelői:

Bacon eredetileg a hiábavalóságnak nevezte a tanulás három kedélyét. A zavartságok egyszerűen olyan tanulási módszerek és formák, amelyekről Bacon úgy vélte, hogy nem hatékonyak, és nem vezettek valódi előrelépéshez. Három fő félelmet azonosítottak:

1. Fantasztikus tanulás (vagy hiú képzelgések): A fantasztikus tanulás egyszerűen hiedelmek, ötletek és érvek, amelyek nem rendelkeznek a gyakorlati és tudományos valóság erős alapjaival. Bacon, mivel erősen hitt a megfigyelés és a kísérletezés tudományos elveiben, nem hitt abban, amit ál állattudományoknak nevezett. This kind of learning may be found amongst magicians and astrologers in Bacon’s time and amongst religious leaders and fundamentalists today.

2. Contentious learning (or vain altercations): Contentious learning refers to excessive contestation amongst those deeply entrenched in a particular academic discipline, including arduous arguments about the most minute, inconsequential details, which ultimately lead to no fruitful gain. Bacon lashed out at classical philosophers such as Aristotle for engaging in such learning which ultimately benefits no one.

3. Delicate learning (or vain affectations): Bacon named this particular learning as “delicate” because in his opinion, it lacked true academic rigor. The rigor was missing because those engaging in this type of learning merely focused on form and not content, or “style over substance”. Such emphasis leads to beautifully worded prose, which lacks any kind of depth. No new discoveries or recoveries of knowledge are made, and therefore, such learning is delicate and not true and rigorous. Bacon believed that engaging in these three kinds of learning would lead to two main ill effects, namely “prodigal ingenuity” (waste of talent and mental resources) and “sterile results” (no fruitful outcome beneficial to the wider world).

Induction, as per its definition, is the inference of general from specific instances. Classically, philosophers had a method wherein they would jump to general conclusions after examining only a few specific instances, and then work backwards for a thorough verification processes. Taking an example of clothes. If we conclude that “all clothes bought from stores are clean and without holes” we are immediately skipping over the process of identifying each store, and concluding and confirming that clothes from Forever 21 and H&M and Primark are all clean and without holes. Instead, we just jump to the conclusion. If we set out to verify this fact, and we find one garment in a particular shop that is dirty and has a hole in it, our entire theory and research up to that point become nullified.

Bacon’s approach to induction was rather different. He believed in going from very specific to general, over a rigorous period of research to confirm a hypothesis. Instead of directly drawing a conclusion, a researcher following Bacon’s method would first visit all the shops available, survey the garments and ensure they are clean and without holes, and only then proceed to make a general conclusion like “all clothes bought from stores are clean and without holes.” Bacon’s approach, according to him, is foolproof. This is because it enables the researcher to build “a stable edifice of knowledge”. If one shirt at a particular store does not match the condition, then the survey work done before does not go to waste. Instead, the researcher merely concludes that only store X and Y sell clean and hole free clothing. Therefore, knowledge is stable.

However, there were criticisms to this method, with contemporary thinkers questioning just how much research is needed before making a general conclusion. Moreover, such an approach completely ignores the role of imagination and theorizing a hypothesis. Many great discoveries in history were made by those who imagined a particular idea and proceeded to test it, and not vice versa. Either way, Bacon provides a unique picture of rigorous academic research and induction.

Classification of Knowledge

Not only did Bacon have strong ideas about how knowledge should be collected, he also held strong ideas about how existing knowledge must be classified for optimum benefit to human learning. In his expanded version of the Advancement of Learning (De Dignitate), he proposed a threefold classification of knowledge: History, Poesy (poetry) and Philosophy. These three disciplines represent memory, imagination and reason respectively. He believed that these three disciplines would lead to true advancement, and that the importance of philosophy must be greatly elevated in order for academics to truly progress. As a scientific thinker, he denounced and greatly looked down upon the humanist subjects, namely literature and history. To him, history was a mere collection of facts and poesy was an expressive device it was philosophy that had to take center stage.

Bacon's essay "Of Studies" shows his abilities of persuasion. He creates a metaphor between literature and medicine, stating that as medicine can cure the problems of the body, literature can heal the defects of the mind. The essay has a clear structure, and it groups elements in groups of three. Indeed, Bacon exposes his opinion, but with structure and a formal philosophical language make it appear as the truth in order to convince the audience of what he is saying. Studying different genres helps to cure different defects of the mind.

Other Works:

However, Bacon did publish a great number of works that were not, at the surface level, of a philosophical nature. Some of his historical and biographical works include the History of the Reign of King Henry the Seventh and a subsequent volume about Henry the Eighth. These were a product of Bacon’s prolonged involvement in British political life as a statesman. He also authored “A Natural History in Ten Centuries” or “Sylva Sylvarum”. This was a work divided into ten parts (each roughly designed to represent one century) and each part was divided into an impressive one hundred subparts. In this work, Bacon covered anything and everything that caught his attention, from bodily processes to geographical phenomena by chronicling experiments and observations as well as penning down his own personal thoughts on this varied range of subjects. His science fiction novel, “The New Atlantis” was published only after his death. It tells the story of a group of researchers in Salomon’s House (a research institution) who conduct experiments and attempt to gather knowledge.

These academic endeavors are seen to culminate in inventions which are both useful and practical for society, and will ultimately be shared with the world. While it is not a “literary work” in the truest sense of the term, it provides a valuable insight into Bacon’s vision for what true academia must aim to accomplish. Bacon did not end up publishing a “Magnum Opus” work, but his work Magna Instauratio or the Great Instauration was in progress, and parts of it were published after his death. He decided back in 1592 that he would devote himself to the field of learning, and restructuring and even “rehabilitating” it. The Magna Instauratio was visualized by Bacon to be an all-encompassing work, consisting of his views on learning to logic to science. Bacon’s wide body of work was created in an astonishingly short period of time, reflecting his genius. His contributions to learning and classification of knowledge, and his dedication to the same is highly commendable.

Update this section!

You can help us out by revising, improving and updating this section.

After you claim a section you&rsquoll have 24 hours to send in a draft. An editor will review the submission and either publish your submission or provide feedback.


An intellectual journey for the discovery of new worlds

Re-reading the New Atlantis, one aspect in particular caught my attention in the beginning of the story. I noticed that the sailors’ attitude is very similar to the one described by the Spanish conquistadores, as it appears, for instance, in Bernal Diaz del Castillo’s story of Conquering the Aztec Empire. Abban az esetben New Atlantis and the arrival of the Spanish sailors, the Bensalemites take up the role of the natives, with only one difference. While both the natives and the Bensalemites are offering gifts to the respective ‘visitors’, the natives’ gift to the Spaniards is gold, the Bensalemites’ gift is the method of science. Before describing Salomon’s House, the Father says: “I will give thee the greatest jewel Nekem van. For I will impart unto thee, for the love of God and men, the relation of the true state of Salomon’s House.”

Upon noticing this parallel, a new reading of the text occurred to me. A reading according to which Bacon sees himself as the equivalent of Columbus in the field of science: while the conquistadores were returning from the Great Atlantis with material jewels, Bacon’s sailors were returning with a more precious one: the method.

What is so special about the Island of Bensalem? We don’t know much about it, in fact. Bacon describes three main episodes: the revelation, the Feast of the Family, and the description of the House of Salomon. The first can be seen as a necessity in Bacon’s time, given the power of the Church. The second is a puzzling ceremony celebrating fecundity, and the last is an inventory of the discoveries, richness, and the scientific offices. Scholars have engaged in long discussions, and showed that the Feast of the Family as well as Salomon’s House are reflections of Bacon’s method in general (Garber 2010), of the Instances from the Novum Organum or of some experiments from his natural histories (Colclough 2010). If this is so, then Salomon’s House instantiates Bacon’s laboratory, maybe the ideal one, since Bacon didn’t own mountains and caves, and all the metals and precious stones. However, it has also been suggested that some of the machines he describes were already existing at James I’s court (Colie 1955). Why do we have to travel to the New Atlantis then? My suggestion is that Bacon’s travel is an intellectual one: Bensalem is the place where his philosophical method is put into practice.

In several parts of his works, Bacon talks about the discovery of Americas as the emblem of leaving behind the world of the ancients with the aim of pursing knowledge. Philosophers should follow Columbus, Bacon says, who crossed the Pillars of Hercules and ventured into the great ocean, finding the lost island of Atlantis. In other words, they should leave behind the philosophy of the Scholastics and discover new things through a careful investigation of nature. Accordingly, the frontispiece of the Instauratio Magna, Bacon’s project for the reformation of knowledge, depicts ships crossing the Pillars of Hercules. The frontispiece of the edition including the New Atlantis depicts the Pillars again, but this time instead of the ocean and the ships, we see a globe on which it is written “Mundus intellectualis. ” For this travel to the intellectual world we only need the right method.

The New Atlantis ends with the suggestion that the sailors should go back to their homeland and describe what they have seen and heard. Correspondingly, Bacon himself is the messenger of the new philosophy, in spite of the fear of not being believed. But then, of course, hundreds of years later one can claim that he will be believed by all those who founded societies and academies in the early modern period.

I would like to finish with one question: the text mentions thirteen other travellers who returned from Bensalem to Europe, but probably their stories were not believed. Following my interpretation, these would be Bacon’s predecessors, who had founded the right method, but no one believed them, and their philosophies did not have the desired consequences. Who are these thirteen? Let’s try to find out together.

Colclough, David. 2010. “‘The Materialls for the Building’: Reuniting Francis Bacon’s Sylva Sylvarum és New Atlantis” Intellectual History Review 20/12, pp. 181-200.

Colie, Rosalie, L. 1995. “Cornelis Drebbel and Salomon de Caus: Two Jacobean Models for Salomon’s House,” Huntington Library Quarterly 18/3, pp. 245-260.

Díaz del Castillo, Bernal. 1943. Historia verdadera de la conquista de Nueva España. Mexico City: Nuevo Mundo.

Garber, Dan. 2010. “Bacon, the New Atlantis, and the Uses of Utopia,” Studii de Stiinta si Cultura 23/4, pp. 37-45.


4. Experimental Series and Patterns of Inquisition in Sylva Sylvarum: An Example

In order to further inquire into the heuristic of Bacon’s natural historical recordings, it is worth having a look at a more particular example of experimental series. In this section I propose to investigate a particular experimental series recorded in the Sylva Sylvarum, under the name “Experiments in consort touching the version and transmutation of air into water.” The series consist of seven experiments, apparently very diverse. 8 The first is a transcription of a Plinian recipe for obtaining fresh water at sea from wool hung around the sides of the ship at night. The second also begins with “it is reported by the ancients” and transcribes a report of the “version of air into water” in sealed caves. 9 The third records instances of sympathy: fresh wool or cloves can “drink” water from a bowl even if they lie at a certain distance from the water. The fourth is an extension of the same inquiry, showing that sympathetic effects work even if the wool is placed on a closed wooden vessel (SEH vol. II, p. 373). The fifth and the sixth are clearly directions for further experimentation: they extend the discussion to other substances and phenomena, such as the “sweating” of stones and the swelling of wooden doors in cold weather etc. They contain theoretical distinctions and suggest causal explanations. The sixth experiment of the series contains a provisional general rule, i.e., that air always becomes “moist” and “thickened” against a hard body (SEH vol. II, p. 373). The last experiment of the series is also a “direction”: it suggests that one can extend a well-known recipe for turning water into ice (by adding niter or salt) into a recipe for turning air into water (SEH vol. II, p. 374).

The seven experiments have a similar structure: each begins with a report, continues with a test, and further develops the report either into an experiment properly speaking or into a direction for further experimenting. Here is how the first experiment goes:

It is reported by some of the ancients, that sailors have used, every night, to hang fleeces of wool on the sides of their ships, the wool towards the water and that they have crushed fresh water out of them in the morning, for their use.

And thus much we have tried, that a quantity of wool tied loose together, being let down into a deep well, and hanging in the middle, some three fathom from the water for a night in the winter time, increased in weight (as I now remember) to a fifth part.

A woollen fleece lying on the ground for a long while gains weight, which could not happen unless something pneumatic had condensed into something with weight. (OFB XIII, p. 141)

By hanging four ounces of wool to a rope which I let down into a well to a depth of 28 fathoms, yet which still failed by six fathoms to touch the water, I found that in the course of one night the weight of the wool increased to five ounces and one dram and that evident drops of water clung to the outside of the wool, so that one could as it were wash or moisten one’s hands. Now I tried this time and time again and, although the weight varied, it always increased mildly. (OFB XIII, p. 141)

There are other experiments in the series with a very similar structure and a similar abridged recording. For example, the second experiment begins with a report on air turning into water in sealed, cold caves. In order to test and study further this ancient report, Bacon proposes a “laboratory model” of the described situation. The instrument used is the same inflated bladder I have already discussed in the previous section. Suggestions are again formulated under the form of “directions:”

Try therefore a small bladder hung in snow, and the like in nitre, and the like in quicksilver and if you find the bladders fallen or shrunk, you may be sure the air is condensed by cold of these bodies as it would be in a cave under the earth. (SEH vol. II, p. 373)

In this way, each experiment in the series can function as a pattern of experimental research in a given experimental situation. And the way Bacon achieves this is by developing sub-series of “directions” and “advice” directing further research.

The question remaining is: what is the relation between the seven experiments of the initial series? In the next section I aim to show how they can be seen as being generated one from another, with the help of what Bacon calls the “modes” of literate experience.


Hozzáférési lehetőségek

1 It is worth noting, as others have, that Bacon did so not only in his writings, but that he spoke in favor of policies to encourage scientific-technological innovation while in Parliament and throughout his public life ( Farrington , Benjamin , Francis Bacon: Philosopher of Industrial Science [ New York : Schuman , 1949 ], 48 Google Scholar ). Jardine , Lisa and Stewart , Alan cite the same speech, but with a view to a separate point in Hostage to Fortune: The Troubled Life of Francis Bacon 1561–1628 ( New York : Hill and Wang , 1999 ), 256 –57Google Scholar . See also the general remarks of Rahe , Paul in Republics Ancient and Modern: New Modes and Orders in Early Modern Thought ( Chapel Hill : University of North Carolina Press , 1994 ), 116 Google Scholar .

2 Aristotle Politika 1267b23–1269a26 cf. 1330b31–1331a6. Consider also Thomas Aquinas, Summa Theologica I-II q. 97 a. 2 and the discussion of Archimedes in Plutarch's “Life of Marcellus.” Of course, this is not to claim that the full transformative potential of the institutionalization of a technological science was known in advance. I am aware that there are some prominent and powerful arguments suggesting that modern technology has roots that precede Bacon, but I believe that on the matter of the political encouragement of technological innovation, pre-Baconian thought is virtually univocal. Be this as it may, reconsidering Bacon's arguments provides an occasion for reflection on the fundamental problem.

3 The clearest statement to this effect is found in his rendition and interpretation of the fable of Daedalus in De Sapientia Veterum. For a forceful statement of the importance of this writing and a helpful interpretation see Studer , Heidi , “ Francis Bacon on the Political Dangers of Scientific Progress ,” Canadian Journal of Political Science 31 , no. 2 ( 1998 ): 219 –34CrossRefGoogle Scholar . Consider also the essay “Of Innovations” and Novum Organum, I. 129.

4 Compare the essay “Of Honour and Reputation” and Nov. Org., I. 129. This tension is discussed further below.

5 Peltonen , Markku , “ Politics and Science: Francis Bacon and the True Greatness of States ,” The Historical Journal 35 , no. 2 ( 1992 ): 279 – 305 CrossRefGoogle Scholar “Bacon's Political Philosophy,” in The Cambridge Companion to Bacon, szerk. Markku Peltonen (New York: Cambridge University Press, 1996), 283–310.

6 A tanulás fejlődése, II. viii. 5. Citations to A haladás are to book, chapter, and paragraph, following the W. A. Wright edition of 1869 (Oxford: Clarendon), and the Kitchin and Weinberger edition of 2001 (Philadelphia: Paul Dry).

7 While in most of Bacon's works there is no doubt but that he is the speaker, Bacon is also a great writer of prefaces and dedicatory epistles. In these he virtually always speaks of himself, and gives some indication, if only elliptically, of what the aim of the work in question is. Examples worth considering in this regard include the prefatory material to Instauratio magna, the epistle introducing The History of the Reign of King Henry the Seventh, that introducing An Advertisement Touching a Holy War, those introducing De Sapientia Veterum, and finally, those introducing the two books of A tanulás fejlődése. For an indication that Bacon gives some thought both to the content and the addressee of these epistles, that which introduces The Essays should be consulted. Bacon's silence in New Atlantis thus stands out all the more. This cannot be explained simply by the posthumous publication of the work, for the evidence is clear that Bacon intended the work to appear as it does, and An Advertisement Touching a Holy War, also posthumous, is introduced by a substantial dedicatory epistle. The status of Rawley's note to the reader is discussed below.

8 “From a strictly literary viewpoint, New Atlantis resembles a narrated Platonic dialogue” ( Yaffe , Martin , Shylock and the Jewish Question [ Baltimore : Johns Hopkins University Press , 1997 ], 97 Google Scholar ). Compare, by way of contrast, More's role in utópia. In his otherwise intelligent essay, David Spitz treats the narrator as Bacon (“Bacon's New Atlantis: A Reinterpretation,” Midwest Journal of Political Science 4, nem. 1 [1960]: 52–61). Interpreters occasionally identify Bacon with the pity-faced Father of Salomon's House. Manuel , Frank and Manuel , Fritzie speak of the scientist as “Bacon's idealized self-image” ( Utopian Thought in the Western World [ Cambridge, MA : Harvard University Press , 1979 ], 254 )Google Scholar .

9 Again, compare More's “authorship” of utópia. If only in jest, More goes to much greater lengths than does Bacon in protesting the truth of what he reports. Perhaps this is some indication of a difference in the status that the description of Utopia has for More as compared to Bacon's relation to Bensalem.

10 This occurs in the course of the discussion of the Bensalemite institution of “Adam and Eve's pools,” which bears a certain similarity to an institution encountered by Hythloday in Utopia. As is typical, the Morean precedent is invoked only to be importantly modified.

11 See the Oxford angol szótár entries for “utopia” and “utopian,” and the introduction to Manuel and Manuel's Utopian Thought. The question of when “utopia” becomes a genre is controversial. Diskin Clay and Andrea Purvis offer what is perhaps the standard view that More's utópia was the origin of the genre (Four Island Utopias [Newburyport: Focus, 1999], 1). Paul Salzman suggests that New Atlantis plays a key role in originating the genre (“Narrative Contexts for Bacon's New Atlantis," ban ben Francis Bacon's “New Atlantis”: New Interdisciplinary Essays, szerk. Bronwen Price [New York: Manchester University Press, 2002], 30). Machiavelli's reference to the “many” “imaginary commonwealths” suggests that something like a genre is well established before either of these works. Lásd lejjebb.

12 Bacon, The Essayes or Counsels, Civill and Morall, szerk. Michael Kiernan (Oxford: Oxford University Press, 2000), 126.

13 A tanulás fejlődése, II. xxiii. 49. Of course, little light is not no light. Consider in this connection the methodological advice from A haladás, II. xxiii. 44. Prior to the discovery of the compass, one navigated by the stars more about this below. Michèle Le Doeuff would have us notice how this remark is quietly altered in De Augmentis (VIII. 3), and suggests that this is an indication that Bacon's view on this matter of utopias underwent a change (“Introduction” to La Nouvelle Atlantide, ford. Michèle Le Doeuff and Margaret Llasera [Paris: Flammarion, 2000], 21). I am less impressed by the alteration than is Le Doeuff, though I am open to her suggestion that New Atlantis is on Bacon's mind while he is reworking A haladás (according to Spedding, after 1620, and probably sometime in 1622: Spedding, Ellis, and Heath, The Works of Francis Bacon [Boston: Brown and Taggard, 1861], 1:415).

15 A herceg, ford. and ed. Harvey Mansfield (Chicago: University of Chicago Press, 1998), chap. 15.

16 Quoting Rawley's note to the reader. We discuss that note further below.

17 Farrington is famous for regarding Bacon's entire corpus as a “blueprint for a new world” (Francis Bacon, 76), though he doesn't mention the paradox in question. Works that do include it are White , Howard , Peace Among the Willows ( The Hague : Martinus Nijhoff , 1968 ), 133 –34CrossRefGoogle Scholar Kennington , Richard , “Bacon's Humanitarian Revision of Machiavelli,” in On Modern Origins: Essays in Early Modern Philosophy , ed. Kraus , Pamela and Hunt , Frank ( Lanham, MD : Lexington , 2004 ), 57 – 77 Google Scholar Faulkner , Robert , Francis Bacon and the Project of Progress ( Lanham, MD : Rowman and Littlefield , 1993 )Google Scholar , chap. 3 and 239ff. Timothy Paterson, “The Politics of Baconian Science” (PhD dissertation, Yale, 1982), 86–87. Relying on different passages, Marina Leslie calls attention to the same paradox (Renaissance Utopias and the Problem of History [Ithaca: Cornell University Press, 1998], 81ff.).

18 Faulkner, Project of Progress, 238 Sessions , William , Francis Bacon Revisited ( New York : Twayne , 1996 ), 163 Google Scholar .

19 The edition including Sylva Sylvarum és New Atlantis was reprinted more often in the seventeenth century than any other edition of Bacon's works. Bronwen Price includes this observation as part of a very clear and sensible treatment of the influence of New Atlantis in her “Introduction” to New Interdisciplinary Essays (especially pages 14–19). Brian Vickers includes a succinct statement on the influence of New Atlantis in his collection of Bacon's , writings, Francis Bacon: A Critical Edition of the Major Works ( Oxford : Oxford University Press , 1996 ), 788 –89Google Scholar . Rose-Mary Sargent concludes her essay “Bacon as an Advocate for Cooperative Scientific Research,” in The Cambridge Companion to Bacon, szerk. Peltonen, 146–171, with some remarks on the legacy of Salomon's House. The introduction to Lynch's , William Solomon's Child: Method in the Early Royal Society of London ( Stanford : Stanford University Press , 2001 )Google Scholar is helpful not only for its remarkable collection of secondary material but also on the general question of Bacon's influence. Sprat's , Thomas History of the Royal Society ( 1667 )Google Scholar , which includes Abraham Cowley's prefatory poem likening Bacon to Moses leading the way to the promised land, and which divides all philosophy into pre- and post-Baconian periods, is among the important primary sources for Bacon's influence on English science. While now frequently criticized, the classic work on Bacon's influence on the seventeenth century is Jones's , Richard Foster Ancients and Moderns: A Study of the Rise of the Scientific Movement in Seventeenth-century England ( Berkeley : University of California Press , 1965 )Google Scholar , which includes many references to New Atlantis in connection with the founding of the Royal Society. Antonio Pérez-Ramos's “Bacon's Legacy,” in The Cambridge Companion, 311–334, provides something of a glimpse of the ostensibly more nuanced current scholarly view. Lynch's , William T. recent “A Society of Baconians?: The Collective Development of Bacon's Method in the Royal Society of London,” in Francis Bacon and the Refiguring of Early Modern Thought , ed. Solomon , Julie Robin and Martin , Catherine Ginnelli ( Burlington : Ashgate , 2005 )Google Scholar , offers a reply. Caton's , Hiram The Politics of Progress: The Origins and Development of the Commercial Republic, 1600–1835 ( Gainesville, FL : University of Florida Press , 1988 )Google Scholar and Paul Rahe's Republics Ancient and Modern include sustained arguments for the historical significance of Bacon's writings both for modern science and modern politics.

20 White (Peace Among the Willows, 105) treats each of these features of Bensalem simply as a device to encourage its implementation, but to do so is to say that such details both matter and yet don't matter.

21 II. én. 1. The discussion of poesy is found at II. iv. 1–5. See also Faulkner, Project of Progress, 236–37.

22 Within quotations, all underlining will be mine, all italics Bacon's.

23 In De Augmentis (II.13), Bacon incorporates the general discussion of the uses of poetry sketched above into his account of narrative poetry.

24 “And even now, if someone wishes to pour new light about anything into the minds of humans, and not incommodiously or harshly, the same way must be insisted upon, and refuge must be taken in the help of likenesses” (De Sapientia Veterum, Preface). Vö. Nov. Org., I. 77.


Counsel and Statesman

Fortunately for Bacon, in 1581, he landed a job as a member for Cornwall in the House of Commons. Bacon was also able to return to Gray&aposs Inn and complete his education. By 1582, he was appointed the position of outer barrister. Bacon&aposs political career took a big leap forward in 1584 when he composed A Letter of Advice to Queen Elizabeth, his very first political memorandum.

Bacon held his place in Parliament for nearly four decades, from 1584 to 1617, during which time he was extremely active in politics, law and the royal court. In 1603, three years before he married heiress Alice Barnham, Bacon was knighted upon James I&aposs ascension to the British throne. He continued to work his way swiftly up the legal and political ranks, achieving solicitor general in 1607 and attorney general six years later. In 1616, his career peaked when he was invited to join the Privy Council. Just a year later, he reached the same position of his father, Lord Keeper of the Great Seal. In 1618, Bacon surpassed his father&aposs achievements when he was promoted to the lofty title of Lord Chancellor, one of the highest political offices in England. In 1621, Bacon became Viscount St. Albans.

In 1621, the same year that Bacon became Viscount St. Albans, he was accused of accepting bribes and impeached by Parliament for corruption. Some sources claim that Bacon was set up by his enemies in Parliament and the court faction, and was used as a scapegoat to protect the Duke of Buckingham from public hostility. Bacon was tried and found guilty after he confessed. He was fined a hefty 40,000 pounds and sentenced to the Tower of London, but, fortunately, his sentence was reduced and his fine was lifted. After four days of imprisonment, Bacon was released, at the cost of his reputation and his long- standing place in Parliament the scandal put a serious strain on 60-year-old Bacon&aposs health.


Megjegyzések

1 See G. Rees, “An Unpublished Manuscript by Francis Bacon: Sylva Sylvarum drafts and other working notes,” Annals of Science, 38 (1981), pp. 377-412 G. Rees, Introduction, in OFB, XII and XIII. D. Jalobeanu, “From natural history to early modern science: the case of Bacon’s Histories,” in Analele Universitatii Bucuresti, 60/2010, pp. 23-33 D. Jalobeanu, “The Philosophy of Francis Bacon’s Natural History: a Research Program,” Studii de ştiinţă şi cultură, 2010, pp. 18-37.

2 “For once a faithful and abundant history of nature and the arts has been collected and arranged, and once it has been unfolded and placed as it were before men’s eyes, there will be no mean hope that those great intellects of whom I have sppoken (such as flourished in the ancient philosophers, and are even now not unusual), who till now have built with such efficiency as far as the work goes certain philosophical skiffs of ingenious construction from a plank or shell (i.e. from slight and paltry experience) will, once the right timber and material have been obtained, raise much more solid constructions, and that too although they prefer to follow the old ways and not the way of my Organum (which seems to me to be either the only or the best way). And so it comes down to this, that my Organum even if it were finished, would not carry forward the Instauration of the Sciences much without Natural History, whereas Natural History without the Organum would advance it not a little,” OFB, XII, p. 13.

3 Parasceve, OFB, XI, p. 451. See also OFB, XII, pp. 13-15.

6 Examples can be found in Parasceve, in the preface to Historia naturalis et experimentalis (1622), but also in the Latin natural histories properly speaking. D. Jalobeanu, “The philosophy of Francis Bacon’s Natural History: A Research Progam” in Studii de stiinta si cultura, 4/2010, pp. 18-37

7 OFB, XII, p. 12 is referring to natural histories as the “timber and material” (Sylva et Materia). Rawley’s preface to Sylva Sylvarum refers to this and other natural histories as being ‘materials for the building.’ D. Jalobeanu, “Francis Bacon’s Natural History and the Senecan Natural Histories of Early Modern Europe,” in Early Science and Medicine, 1-2/2012, pp. 197-229.

8 Parasceve, appended at the end of NEM, 1620, but also Norma Historiae praesentis published in the Historia naturalis et experimentalis, 1622.

9 D. Jalobeanu, “The fascination of Solomon’s House in seveteententh-century England,” in Vlad Alexandrescu, Branching-off. The Early Moderns in Quest for the Unity of Knowledge, Zeta Books, 2009, pp. 225-256.

10 M. Le Doeuff, “Bacon chez les grands au siècle de Louis XIII” in M. Fattori ed., Francis Bacon: terminologia et fortuna nell XVII secolo, Rome, Edizioni dell Atento, 1984, pp. 155-178.

11 Lettres de Peiresc aux frères Dupuy edited by P. Tamizey de Laroque, Paris, 1840, pp. 17, 31-32, 35, 142, 198, 231-232

12 28 December 1623, “le premier volume de l’Instauratio magna de Verulamius que nous attendrons en grande impatience” in Lettres de Peiresc aux frères Dupuy, op. cit., p. 17.

13 W. Boswell was the English ambassador in The Hague and a part of Bacon’s manuscripts went to Holland with him. Some of them eventually got in the hands of I. Gruter and were published in 1658.

14 For the complete story see P. Fortin de la Hoguette, Lettres au frères Dupuy et à leur entourage (1623-1662), edited by G. Feretti, Firenze, 1999. See also Lettres de Peiresc, I, p. 35.

15 16 May 1627, “Cet autre livre de pauvre Bacon de divers meslanges en anglois, seroit encores bon a recouvrer par cez libraries anglois, parce qu’il s’en peult tousjours faire traduire quelque piece,” 11 November 1627, “J’ai admire d’entendre que le chancellier d’Angleterre se soit amuse a faire des romans. Je crois que c’est l’air de ce pais la qui porte quasi generalement un chascun a la romanserie. Mais je verrois volontiers ceux la, ne doubtant pas que la gentilezze de cet esprit n’y paroisse. Il faudroit induire le traducteur de son Henri VII de traduire encore cela en françois…” , in Lettres de Peiresc aux frères Dupuy, op. cit., pp. 231-232.

16 See Lettres de Peiresc aux frères Dupuy, op. cit., pp. 319-320, p. 527.

17 Uo., pp. 692-693: “J’ai decouvré par hazard d’un gentillhome qui venoit de Rome une petite piece du chancellier Bacon de son projet pour un ouvrage de Vita, ou il a encore quelque conception qui n’est pas a rejecter. Je vous envoye coppie et bien qu’incorrecte vous ne laisrez pas, je m’asseure, de la voir volontiers.”

18 G. Ferreti, Un ‘soldat philosophe:’ Philippe Fortin the la Hoguette (1585-1668?), EGIG, Genoa, 1988, P. Fortin de la Hoguette, Lettres au frères Dupuy et à leur entourage (1623-1662), op. cit. See also G. Rees, “La Hoguette’s Manuscripts,” in “Introduction: Contexts and Composition,” OFB, XIII.

19 “Si vous pouvez achever la traduction du Sylva Sylvarum a l’aide de votre anglais et la donner au public, je crois que vous feriez une chose fort agreable a beaucoup de monde. Pour moi, je vous dirai que je n’estime pas tant en Bacon la curiosité de ses experiences comme les consequences qu’il en tire, et la methode avec laquelle il s’en sert. C’est pourquoy (encore que ses observations soiend fort ordinaires) je pense que ce seroit une chose fort agreable a beaucoup de monde de cognoistre ses procedés,” CM, I, pp. 611-612. As Buccolini has shown, there is a lot of interesting background to this often quoted letter. Mersenne visits Rouen on May 1625 and enters the circle of savants centered around R. Cornier, seigneur de Sainte Helene a group of people interested in experimental philosophy. The subsequent Mersenne-Cornier correspondence mentions a numerous number of Baconian experiments performed at Rouen: concerning the nature and transmission of sounds and light, the relation between light and heat, experiments of gravity and others—partially taken from NEM, later (in the second part of 1626) taken from Sylva. See C. Buccolini, “Mersenne traduttore di Bacon,” in M. Fattori, Linguagio e filosofia nel seicento europeu, L. Olschki, 2000.

20 C. Buccolini, “Mersenne traduttore di Bacon,” op. cit., p. 7 sq.

21 Mersenne to Sorbière, 1647, CM, XV, p. 468.

22 He seemed to be especially interested in the observations of parhelia made in Rome by the Jesuit Scheiner (see the letter from 3 May 1632, CM, II, p. 297, 10 May 1632, CM, II, p. 305). In the letter from 10 May 1632 he is asking about recent observations concerning comets.

24 “Illud insuper praecipimus, ut omnia in Naturalibus tam Corporibus quam Virtutibus (quantum fieri potest) numerate, appensa, dimensa, determinate proponantur. Opera enim mediatamur, non Speculationes. Physica autem & Mathematica bene commistae, generant Practicam. Quamobrem exactae Restitutiones & Distantiae Planetarum, in Historia Coelestium…,” OFB, XI, p. 464.

25 G. Rees has shown that they were present in the manuscript he discovered in British Library. See G. Rees, “An Unpublished Manuscript by Francis Bacon: Sylva Sylvarum Drafts and Other Working Notes,” in Annals of Science, 38, 1981, pp. 377-412.

26 P. Amboise, Histoire naturelle, “Privilege du Roy,” n.p.

27 M. Le Doeuff emphasized that the fact that one could not find out anything about P. Amboise does not necessarily mean he was in the mid-seventeenth century an unknown or a mysterious person. The book is, however, certainly mysterious, as I shall argue further. See M. Le Doeuff, “Bacon chez les grands au siècle de Louis XIII,” op. cit.

28 “… pour avoir trouve trop de confusion en disposition de matières, que semblent avoir este disposées en plusieurs endroits plustot par caprice que par raison. Outre qu’ayant este aide de la pluspart des manuscrits de l’Auteur, j’ay juge nécessaire d’y ajouter ou diminuer beaucoup de choses qui avoient este obmises ou augmentées par l’Aumosnier de Monsieur Bacon, qui apres la mort de son Maistre fit imprimer confusement tous les papiers qu’il trouva dans son cabinet.”

29 P. Amboise, Histoire naturelle, “Privilege du Roy,” op. cit., pp. 21-22.

30 “Monsieur Bacon estoit si amoureux des sciences naturelles, qu’il avoit envie de faire bastir pres de Londres un College destiné particulierement à cette sorte d’estude : mais prevoyant bien que cet ouvrage estant du nombre des grands desseins qui demeurent souvent dans le simple project, ne pouroit pas estre si tost achevé, il a voulu au moins nous en laisser le modele. Pour cet effect il s’est servy de la fiction d’un voyage en la terre Australe, où il depeint estre abordé dans une Isle parfaitement bien policee, dans laquelle (entre autres establissemens) il rencontra un College semblable à celuy qu’il avoit dessein de fonder. Je laisse au Lecteur son jugement libre sur cette piece, & me contenteray seulement de dire que cet ouvrage me semble estre à peu pres de mesme nature que la Republique de Platon, ou L’Utopie de Thomas More &semblables autres reglemens dont les hommes ne sont pas capables & qui ne se peuvent faire que sur du papier. Nous devons neantmoins regretter que ce soit une fable, & que non pas une verité car je doute point qu’on ne tirast une grande utilite d’un pareil establissment,” P. Amboise, Histoire naturelle, “Privilege du Roy,” op. cit., pp. 417-418.

31 See the letters of Gruter to Rawley—showing a plan to incorporate material from Amboise’s translation into the latin edition of Sylva Sylvarum. The translation is quoted by T.T in An account of all the Lord Bacon’s Works. In the context of introducing Sylva: “This Book was written by his Lordship in the English Tongue, and translated by an obscure interpreter into French, and out of that translation, into Latine, by James Gruter, in such an ill manner, that they darkened his Lordship sence, and debased his Expression. James Gruter was sensible of his miscarriage, being kindly advertised of it by dr. Rawley: And he left behind him divers amendments, published by his brother I. Gruter, in a second edition (Amstel, 1661). Yet still so many Errors have escaped, that the Work requireth a Third Hand” (Baconiana, or Certaine Genuine Remains of Sir Francis Bacon…, London, 1679).

32 Gruter’s letter, May, 1652: “The Design of him who translated into the French the Natural History of the Lord Bacon […] Röviden bemutatásra kerül a bátyám előszavában […] Testvéremnek ez a kiadása, amelyről írsz, hogy nagy örömmel olvastad, rövidesen bemutatásra kerül módosításaival, néhány kiegészítéssel együtt. mint érv helyettesíteni Új Atlantisz, amelyet itt ki kell hagyni. Ezek a kiegészítések ugyanazok lesznek, mint a fent említett francia változatban, latin nyelvűvé téve, mivel nem találtuk az angol eredetiket, amelyekből lefordította őket, kivéve, ha Ön, amikor meglátja a könyvet, hamisítványként ítéli el ezeket a kiegészítéseket. ” (Baconiana, vagy Certaine Sir Francis Bacon valódi maradványai, op. cit.o. 224-226).

33 Mint például a 4. fejezet III. Történet de la vie & amp de la mort”(Amboise, Történelmi természet, „Privilege du Roy”, op. cit.o. 157).

34 P. Amboise, Történelmi természet, „Privilege du Roy”, op. cit., p. 281-282.

35 Így néznek ki a szövegrészek összehasonlítva: „Alapítványunk vége az Okok ismerete és a dolgok titkos mozdulatai és az Emberi Birodalom határainak kiterjesztése a megvalósításra minden lehetséges dologból.”„ La fin & amp le, de de notre intézmény est travailler a la connoissance des oka & amp des titkok de la nature. Comme aussi d’essayer a enstendre la puissance de l’homme a toutes les choses dont elle est képes ”(540. o.).

36 „Quant aux status & amp regles de nostre Societe, la premiere loy & amp la plus importante est celle qui commande de garder la csend & amp de ne reveler les secrets de la Compagnie”, p. 564.

37 Érdemes megjegyezni, hogy a fordításban a secret, secretcy szavak vagy a természet titkainak leleplezésére tett különféle utalások gyakrabban fordulnak elő, mint az angol változatban.

38 A forrás úgy tűnik, Arisztotelész De Mirab. 53 (de a megfelelő rész azt mondja, hogy az edények és a csontok megkövesedtek, és nincs megfelelő változás, amely a vízzel történt volna).

39 Az érés axiómái, a 326. kísérletben és az azt követő kísérletekben a IV.

40 Bacon 387. kísérletben rögzített megfigyelésének eredete Arisztotelész, Prob. XII, 1. és 2. A bekezdés így hangzik: „A szagok és egyéb szagok édesebbek a levegőben bizonyos távolságban, mint az orr közelében, mint korábban részben érintették. Az ok kettős: először is a finomabb keverék vagy illatanyag: mert látjuk, hogy a hangokban is a legédesebbek, ha nem hallunk minden részt önmagában. A másik ok az, hogy minden édes illat földi vagy nyers szagokat árasztott velük, és bizonyos távolságból az édes, ami lelkibb, érzékelhető, és a föld nem reagál eddig..”

41 P. Amboise, Történelmi természet, „Privilege du Roy”, op. cit., 65-66.


Nézd meg a videót: The Scientific Methods: Crash Course History of Science #14