Világtörténet 400-500AD - Történelem

Világtörténet 400-500AD - Történelem


We are searching data for your request:

Forums and discussions:
Manuals and reference books:
Data from registers:
Wait the end of the search in all databases.
Upon completion, a link will appear to access the found materials.

Világtörténet 400-500 i

Szélmalmok Perzsiában, A rómaiak elhagyják Nagy -Britanniát, Rómát elrabolták a vizigótok, a vandálok elfogták a Cathrage -t, az első szász lázadás, a hunok legyőzték, a szászok összetört britjeit, a vandálok zsákolták Rómát, a Nyugat -római birodalom véget ért, az eftaliták által legyőzött sah, a gallok római megszállása, az osztrák királyság Olaszországból

400 -ban Perzsiában használt szélmalmok-Az ötödik szíriai háború véget ért a Banyais csatában, II. Antiokhosz (a Szeleukida Birodalom királya) és V. Ptolemaiosz között. Antiókhosz erői döntően legyőzték az egyiptomiakat, és kénytelenek voltak minden területüket - a Sínai -sivatag kivételével - átadni a szeleukidáknak.
407 Kr. E A rómaiak kivonulnak Nagy-Britanniából- 407-ben Konstantin vezette csapatait Nagy-Britanniából való kivonulásra. A római csapatok soha nem tértek vissza Nagy -Britanniába.
410 Kr. E Rómát elbocsátották a vizigótok- Több mint tíz évig szórványosan folytatott harcok után az Alaric parancsnoksága alatt álló vizigótok i.sz. 410 augusztusában kirúgták Rómát. Tizenkét napig Alaric és emberei romos esést mértek a városra.
439 Kr. E Vandálok elfogták a katasztrófát - Karthago római városát vandálok elfoglalták, Genseric parancsnoksága alatt. Karthágó lett a fővárosa.
441 Kr. E Az első szász lázadás- Az első szász lázadás a bennszülött britek ellen történt 441-ben. Ezt két testvér, Hengst és Horsa vezette.
451 Kr. E Hun Attila legyőzte- Hun Attila volt a hunok vezetője, és ő volt az, aki korábban legyőzte a vizigótokat. Attila egy hadsereget irányított, amely állítólag félmillió embert számlált. Attila végigsöpört Gallián. 451 -ben Attila együtt szembeszállt a vizigótokkal és a rómaiakkal a Chalons -i csatában. Attila vereséget szenvedett ebben a csatában, és kénytelen volt visszavonulni. Továbbra is betört Olaszországba, de Leó pápa meggyőzte a visszavonulásáról. 453 -ban halt meg
455 Kr. E Szászok összetörik a briteket- Az angliai Kentben, Aylesford csatájában a Hengst és Horsa vezette szászok legyőzték a briteket. Ez a csata fontos lépés volt Nagy -Britannia szász hódításában.
455 Kr. E Vandálok zsákolják Rómát- A vandálok III. Valentinianus nyugat-római császár meggyilkolását tekintették Róma megtámadásának lehetőségének. Támadásuk sikeres volt, és a várost kirúgták.
476 Kr. E A Nyugat-Római Birodalom véget ér- A Nyugat-Római Birodalom véget ért, amikor Romulus Augustulus császárt a német zsoldosok leváltották Ravennában. A német zsoldosok ezután Olaszország uralkodóinak vallották magukat.
Kr. U. 483 Shah legyőzte az eftahalitokat- Firuz, az iráni sah legyőzte az eftalitákat (a mai Afganisztán helyéről). Firuz megtámadta az Efthalitokat, miután sorozatos, nem meggyőző összecsapásokat folytattak velük.
486 i Gallia római megszállása véget ér- Franciaország utolsó római császárát vereséget szenvedett I. Clovis, a szaloni frankok királya. A rómaiak veresége után Clovis megalapította a frankok királyságát.
488 Kr. E Osztrák Olasz Királyság- I. Teodorik (Nagy) megszállta Észak-Olaszországot Zénó bizánci császár kérésére. Meghódította Olaszországot és megalapította az Osztrogót Olasz Királyságot.

Idővonal 400-500 (interferencia)

5. század A közép-keleti Alpokban egy rétoromán-germán koiné formálódik, amely az évszázadok során a ladin nemzetet alkotja.

402 Az Alaric vezette vizigótok megtámadják Észak -Olaszországot, kihasználva a vandálok és a nyugati alanok elleni császári hadjáratot az Alpokon, de Stilicho tábornok legyőzi őket Pollenzában (Piemont). Stilicho szövetséget köt a nyugati alánokkal és a hunokkal, Gótok. A Nyugat császára, Honorius áthelyezi fővárosát Milánóból Ravennába.

403 Stilicho új fontos győzelme a veronai vizigótok ellen.

404 A Nyugat római császára, Honorius megszünteti a gladiátorjátékokat, amikor egy szerzet megölnek, miközben megpróbálják leállítani a véres „szórakoztató műsort”.

404-406 Az Uldin alatt álló hunok, akik ismét lóháton vándorolnak át a Kárpátokon, előírják uralmukat a Duna és a Fekete -tenger közötti hatalmas területen.

405-406 A hatalmas barbár horda, amelyet a pogány Ostrogoth Radagaisus vezet, különböző germán és szarmata csoportokból áll a hunok elől menekülve, megszállja Noricumot és Észak -Olaszországot Pannóniából és Morvaországból, de végül Stilicho császári erői és a hunok Uldin alatt elpusztítják. Fiesole Firenze közelében.

406-407 Marcus és Gratianus lázadása a római Britanniában.

407 Nagy barbár invázió a római Galliába: svábok, vandálok, burgundiak és a nyugati alanok egy része (sokan még mindig Dáciában vannak) átkelnek a fagyott Rajnán. Konstantin, Armorica (Bretagne) uralkodója bitorolja a hatalmat Britannia felett, a római csapatok elhagyják a szigetet és a Rajna -parti "lime -t". A fehér hunok vagy heftaliták Közép -Ázsia hatalmas részét megszerzik, és portyázással Perzsiát és Indiát terrorizálni kezdik.

408 Britannia meghiúsítja a szász portyákat. Bátyja, Arcadius Konstantinopole -i halála után a Nyugat Honorius római császára meggyilkolja Stilicho lázadását és a barbár zsoldosok mészárlását Papiában/Ticinumban. Gótok ezrei hagyják el a császári sereget Alaricra szállva, aki ismét betör Olaszországba és ostromolja Rómát, gazdag váltságdíjat követelve.

409 A vandálok, a nyugati alánok és a Svevi Spanyolországban és Lusitania/Portugália Spanyolországban telepednek le, miután Constantine -t császárrá ismerték, és lázadoznak ellene is Gerontius és Maximus alatt. Alaric folytatja Róma ostromát, mert a ravennai Honorius nem hajlandó földet adni Noricumban, és ezt követően (a római szenátus egyetértésével) egy bábcsászár-ellenest, Attalust nevez meg.

410 Alaric megpróbálja ostromolni Ravennát, majd a jóakarat gesztusaként megtagadja Attalust, de Honorius csapata árulással támadja, és szabadon engedi vizigótait Róma zsákjában, ez az esemény megrázza az egész római világot, amelyet később dél felé vonul , túszul ejtve Galla Placidiát, Honorius húgát, és meghal Calabria -ban. A Dumnonia brit királyság hivatalos függetlensége, a kelta Cornwallban a rómaiak által elhagyott Britannia hivatalos előfutára, és a szigeten a "kelta" és "római" frakció megalakulása. Coel Hen, Észak -Britannia uralkodója, Nagy -Britannia főkirálya. Eugenius, Magnus Maximus/Macsen Wledig fia, megalapítja Glywyssing királyságát Dél -Walesben. A ruanruanok hegemón hatalommá válnak a Xianbi (proto-mongolok) körében.

kb. 410 A fehér hunok/heftaliták megsemmisítik az afganisztáni Kushanshah maradék erejét, így Chorasmia és a bukarai nyugati szogdiak vazallusokká válnak, és meghódítják Aracosia/Qandahar és Kabul Alexandriát, és pusztító támadásokat kezdenek Észak -Indiában. Miután a rómaiak elhagyták Britannia -t, a votadini törzs, amely északi és déli ágra oszlik, érvényre juttatja Yorkshire és Firth of Firth közötti uralmát.

411 Constantinus bitorlót Flavius ​​Constantius római tábornok elfogja Arles -i csatában, és a nyugati császár, Honorius, valamint Gerontius és Maximus lázadása Spanyolországban gyorsan megöli. Ataulf, sógor és Alaric utódja, délről északra átkel Olaszországon, áthaladva Ligurián, kifosztják Lunae/Luni és Albingaunum/Albenga városokat. Majdnem egy évszázad elteltével a római afrikai keresztény egyházak donátista szakadása Karthágóban telepedett le, részben Hippói Szent Ágoston ékesszólása révén, amikor elítélte az "eretnekséget" és előmozdította annak kiirtását (paradox módon Szent Ágoston egyre inkább század észak -afrikai szimbóluma). A burgundiak királyságot találtak a Rajna és a Rhône között, Galliában és Helvetiában, Genfben.

411-415 Galliában, Konstantin bitorlásának összeomlása után más színlelők bukkannak fel (az utolsó a Visigoth által támogatott Priscus Attalus, az egykori bábcsászár, akit 409-ben támogattak), mind Flavius ​​Constantius, vagy rabló barbárok felszámolják.

412 A vizigótok Olaszországból lépnek be Galliába, és letelepednek Rhone alsó részén. Britannia területén Pelagius terjeszti a pelagiánus eretnekséget (nincs eredendő bűn, teljes szabad akarat).

414 Galla Placidia feleségül veszi Ataulfust, aki a vizigóták (nem annyira lelkes) királynője lesz. Flavius ​​Constantius római tábornok kiutasítja a vizigótokat Narbonából, és arra kényszeríti őket, hogy Katalóniába költözzenek (amely a nevét tőlük kapta), és elfogják Attalus bábcsászárukat.

415 Ataulfus és gyilkosa, Sigeric Wallia meggyilkolása a vizigót trónra kerül. Róma és Konstantinápoly császárai, Honorius és II. Theodosius megszüntették a szanhedrin Naśi (herceg) tisztségét, amely addig öröklődött a Hillel izraelita klánban, a hatalom utolsó igényeként a zsidók felett, akik mára szétszóródtak négy szél.

416 A Galla Placidia -t Flavius ​​Constantius váltságdíjként adja, mintegy 5000 tonna búza ellenében.

418 A nyugati római császár, Honorius, Aquitániát adja a vizigótoknak.

419 A vandálok elfoglalják a Hispania Betica -t (ettől kezdve a régió Vandalúzia néven lesz ismert). Az I. Theodoric alatt működő vizigótok Toulouse -t választják fővárosuknak, doménjeik a Pireneusokon átnyúlnak Dél -Galliától Észak- és Kelet -Spanyolországig.

420 A Liu-Song a keleti Jin utódja Nankingnál.

kb. 420 Rugila nyugati hunjai, Rugila sorra vándorolnak Dáciában és Pannóniában, a Kárpátok és a nyugati és keleti hunok de facto újraegyesítése között. A mongol törzsek (Xianbi) Tibetbe vándorolnak, ahol két évszázadon keresztül képviselői tartják fenn hatalmukat Tsenpo címmel. A rúgiaiak elfoglalják Csehországot, és uralkodnak az Alpokig. A Ruhr -völgyben található Sicambri germán törzse keveredik a szali frankokkal.


Szerkesztői megjegyzés az idővonalon

Az idővonal elsődleges célja, hogy gyors hivatkozás legyen a katolikus apológusok fontos dátumaira. Ezenkívül általános áttekintést ad az egyház történetéről a katolikusoknak, akiknek tetszeni fog egy elképzelés a múlt történéseiről, de nem hajlandóak mélyrehatóan olvasni. Az idővonal a világi történelemmel kapcsolatos dátumokat tartalmaz, amelyek a katolikus apológus számára relevánsak, valamint furcsa katolikus történelemdarabokat az érdekességek kedvelőinek. Megpróbáltam a lehető legtöbb fontos eseményt bevonni, jót és rosszat egyaránt, valamint a katolikus bocsánatkérésekben gyakran felvetett tényeket. Bizonyos esetekben megpróbáltam megcáfolni a gyakori mítoszokat. Ennek a munkának a keretein túlmenne minden történelmi kifogás és vád felszámolása a katolicizmussal kapcsolatban.


5. század, 401–500

407 A legnagyobb invázió a Római Birodalomba 406-07 telén, a fagyott Rajnán keresztül történik. Az ellenállás gyenge. A germán törzsek legyőzték Galliát egészen a Pireneusokig.

408 római légiót vonnak ki Nagy -Britanniából, és piktok, skótok és szászok támadják meg a briteket.

409 A Galliát legyőző németek között vannak vandálok. Átkelnek a Pireneusok hegységén Spanyolországba (Spanyolország).

410 gót kirúgta Rómát. A pogányok Róma régi isteneinek művének tekintik, és a keresztényeket okolják. A római szenátus pogány tagjai félnek a keresztények megtorlásától, ha megszólalnak. Jeromos keresztény tudós sajnálkozik, hogy Róma romjaiban az egész világ elpusztult.

413 Válaszul arra a vádra, miszerint a kereszténység volt a hibás Róma bukásáért, Ágoston püspök felborítja Róma elméletét, amelyet Eusebius püspök talált ki. Állítása szerint a Római Birodalmat Isten és démonok egyaránt befolyásolták. Róma, írja, a bűn terméke volt, és önszereteten, rabláson, erőszakon és csaláson alapult. Úgy írja le a rómaiakat, mint a történelem legsikeresebb rablóit.

414 Meghalt Changra Gupta II. Birodalma kiterjed India nyugati partjaira. India jólétet élvez. A hinduizmus toleráns és boldog. A hinduizmus elnyeli a buddhizmus és a dzsainizmus azon aspektusait, amelyek szenvedés közepette születtek, most elveszítik vonzerejüket.

415 Alexandria Hypatia -t gyűlölik a helyi keresztények. Matematikus, tanár és elkötelezett a neoplatonista pogányság iránt. Egy keresztény csőcselék lehúzza a szekeréről, és megöli.

420 Dél -Kínában Liu Yu kényszerítette a Jin császárt, hogy mondjon le a javáról. Liu Yu kezdi az úgynevezett Liu Song -dinasztiát.

421 V. Szászánida király, V. Bahram alatt újra elkezdődik a keresztények üldözése. Sok keresztény a Római Birodalom keleti felébe menekül.

421 A legenda szerint Velence városát a németek elől menekülő rómaiak alapítják.

429 Körülbelül 80 ezer fős hadsereg, főleg vandálok lépnek át Spanyolországból Észak -Afrikába.

430 A vandálok egészen Augustine városáig, Hippóig hódítottak. Míg a vandálok körül van víziló, Ágoston meghal.

441 Észak-Európából futó és az előrenyomuló hunoktól távol álló angolszászok támadják meg Nagy-Britanniát.

445 Észak -Kínában a buddhista kolostorok gazdaságilag erős földbirtokossá váltak örökletes jobbágyokkal. A buddhisták ellenségeket hoztak létre, a taoisták pedig a buddhizmus elleni mozgalmat inspirálják. A Xiongnu uralkodó parancsot ad ki a buddhisták ellen. Parancsot adnak ki, hogy minden buddhista szerzetest megöljenek, és minden buddhista képet és könyvet megsemmisítsenek.

446 Vortigern vezette a briteket a piktok (skóciai) és skótok (walesi) ellen. Angolszász zsoldosokat használ.

450 ember beszél Nahuati nyelven Mexikóban. Köztük vannak azok, akik létrehozták Teotihuacan városállamát, és a Nahuati beszélők egy ágának leszármazottai lesznek azok, akiket Mexica-nak vagy aztéknak hívnak.

450 A civilizáció Teotihuacanban (Közép -Mexikóban, de nem azték) kiterjed a mezoamerikai régió nagy részére. A város lakossága meghaladja a 150 000 főt, és talán a 250 000 főt is.

451 Hun Attila Attila átkel a Rajnán Galliába.

453 & ndash 455 Kína déli részén a Liu Song császár elfogadta a buddhizmust, de a buddhizmus nem bizonyítja a viszályok és káosz elrettentését. A császárt megöli a fia, aki átveszi a hatalmat, és megöli a bátyja, aki a déli Császár Xiao Wu lesz.

458 Az angolszászok elküldik a kelta briteket, akik nyugat felé menekülnek Wales felé, Walesbe, Írországba és a La Manche-csatornán át a mai Bretagne-ba.

465 Dél-Kínában Xiao Wu császárt egy tizenhat éves fia követi, akit hat hónappal később meggyilkolnak. A meggyilkolt fiút nagybátyja, Ming császár (Mingdi) követi, akinek minden testvérét és unokaöccsét kivégeztetni kell.

466 Észak-Kínának új Xiongnu uralkodója van, Xian-wen császár. Buddhistának vallja magát. A buddhizmus északon helyreáll. Óvja saját merényleteitől, ha kiterjedt családja más hercegeit mészárolja le.

475 Ming császárt tízéves fia, Shun császár követi, és az ő nevében újabb gyilkosságok következnek.

476 A római hadsereg német parancsnoka, Odoacer átveszi a hatalmat Rómában.

477 A kengyelt ma már széles körben használják Kínában.

477 & ndash 479 Shun császárt meggyilkolják. Ami megmaradt a királyi Liu családból, az hiteltelen. Egy állami tisztviselő lemond a Liu családról, és új dinasztiát alapít, Chi néven, és a Chi család elkezdi egymást gyilkolni.

484 heftaliták (hunok) megölik a szászán királyt, Firuzt és lovasait, valamint a szászánida nemesség nagy részét. Elfogják a király családját és kincstárát.

488 A Római Birodalom keleti felében lévő császár, Zénó, német sereget küld Theodoric vezetésével az Alpokon át Odoacer ellen.

493 Theodoric hadserege legyőzi Odoacer hadseregét. Theodoric felvállalja az olasz király titulusát, és Róma püspöke összebarátkozik Theodorikussal.

496 A germán frankok királya, Clovis kiterjesztette uralmát Északkelet -Galliában, sok vért öntve. Felesége, Clotilda, Szentháromság hívő keresztény. Clovis elfogadja felesége hitét önmagával és alattvalóival szemben.

497 Perzsa szárazságot és éhínséget szenvedett. A perzsák fellázadnak a szászanida király, Kavad (Firuz fia) ellen. Egy zoroasztriai pap, Mazdak azt hirdeti, hogy Isten küldte, hogy prédikálja, hogy minden ember egyenlőnek születik, és senkinek sincs joga a többinél többet birtokolni. Azt állítja, hogy megreformálja és megtisztítja a zoroasztrizmust. A világot - mondja - öt démon fordította el az igazság elől: irigység, harag, bosszú, szükség és kapzsiság. Követői kifosztják a gazdagok otthonát és háremét.

500 vándorló bantu hangszóró érkezik Dél -Afrikába, több mint egy évszázada mozgásban. A tevéket közlekedési eszközként hozták létre Észak -Afrikában.

500 alkalmatlan kormányzat vezetett ahhoz, hogy a kínaiak nem tudták megvédeni északi határukat. A Xiongnu királyok dinasztiája, a Tuoba Wei uralja egész Észak -Kínát, és kulturálisan egyre inkább kínai. Eközben Délen a közelmúltban kínai családok sora emelkedett fel és esett el a hatalomból, miközben a gyilkosságok tombolásába keveredett, hogy eldöntse, ki legyen az uralkodó.


Európa 500 CE

A nyugat -római birodalom a német megszállók kezére került, de a kelet -római birodalom ép maradt.

Iratkozzon fel további nagyszerű tartalmakért - és távolítsa el a hirdetéseket

Elvesztette az utat? Tekintse meg a listát minden térkép

Iratkozzon fel további nagyszerű tartalmakért - és távolítsa el a hirdetéseket

Civilizációk

Iratkozzon fel további nagyszerű tartalmakért - és távolítsa el a hirdetéseket

Mi történik Európában 500 ie

Ez a térkép Európa történelmét mutatja be 500 -ban. A Római Birodalom keleten fennmarad, de a nyugati tartományok a német törzsek egy csoportjára estek.

A Római Birodalom hanyatlóban

Az elmúlt három évszázadban a Római Birodalom sok változást tapasztalt. Az ókori Róma nagy napjai elmúltak, és maga Róma városa megszűnt a politikai hatalom székhelye lenni. A császárok egyre több időt töltöttek a határok közelében, hogy kezeljék az egyre növekvő fenyegetéseket, mind a határokon túlról, mind saját seregeikből.

A 4. század folyamán drámai átalakulás kezdődött, amikor Konstantin császár (uralkodott 311-337) kereszténységre tért. Utódai alatt a kereszténység lett a birodalom hivatalos vallása. Konstantin új császári fővárost, Konstantinápolyt is alapított.

A Római Birodalom bukása nyugaton

Az 5. század folyamán a birodalom nyugati tartományait német törzsek uralták. Itt számos germán királyság jött létre, és területeik kiterjedtek az egykori nyugati birodalom egész területére. Egy ideig egész Nyugat -Európát fenyegette a félelmetes hunok, a közép -ázsiai nép, akik Attila királyuk alatt úgy néztek ki, mintha az egész római birodalmat átvennék. Ebben az esetben azonban a rómaiak és gótok koalíciója legyőzte őket (451).

Végül 476 -ban a nyugati utolsó római császár lemondott. Így a vizigótok, a burgundok és a frankok királysága feloszthatta Galliát közöttük, míg a vizigótok és Seubi megosztották az Ibériai -félszigetet. Észak -Afrikát egy másik német törzs, a vandálok foglalták el. Dél-Britanniát északnémet népek telepítik, akik angolszászokként ismerték meg a történelmet.

Ekkorra még Olaszország, a régi Római Birodalom szíve és országa is barbár uralom alatt áll, az osztrogótok királya Ravennából, korábban a nyugat -római császárok székhelye uralkodott.

A római civilizáció bukása és fennmaradása

A görög-római civilizáció nagy sikert aratott ezekben az egykori római tartományokban, és a társadalom hatalmas változásokat él át. A rómaiak városi életmódja meredeken hanyatlik.

Az összezsugorodott városokat ma keresztény püspökök uralják, akik az egyetlen olyan személynek bizonyultak, akik képesek megvédeni a városiakat ezekben a zűrzavaros időkben.

A Római Birodalom korántsem pusztult ki. Keleti felére zsugorodott, de Konstantinápoly fővárosából kormányozva továbbra is hatalmas és virágzó. Itt a római civilizáció továbbra is virágzik, bár megváltozott formában, ahogy a bizánci civilizációvá alakul. A keresztény egyház mindenekelőtt hatalmas befolyást gyakorol társadalmára és kultúrájára.

Mélyebbre ásni

Prémium egységek

Európa a középkorban (PowerPoint madártávlat ezer éves történelemből)

Középkori Európa I.: 400–1000 (a kora középkor részletesebb bemutatása)


A korai független Nagy-Britannia térképe, 400-425

A negyedik század második felében bekövetkezett gazdasági visszaeséssel, valamint különféle barbár portyázásokkal és komolyabb támadásokkal szembesülve, Római Nagy -Britannia vagyonának jelentős csökkenését mutatta. A különböző belső lázadások azt jelentették, hogy a katonai egységek nagymértékben kimerültek, és két erős erőt vittek a kontinensre, úgy tűnik, soha nem térnek vissza nagy számban.

Különböző ügyfélállamokat hoztak létre (vagy hivatalosan elismertek) nyugaton és északon. A megújult háború fellángolt a távoli északi piktok ellen, nyilvánvalóan „hosszú évekig”. További Scotti (ír) portyázásokra került sor Nagy -Britannia déli partján 404/405 -ben, éppen akkor, amikor a császári csapatok nagy erejét kivonták. A brit tartományok viszonylag elszigeteltek voltak, és nem támogatták Rómát a barbár betörések elleni küzdelemben. 409 -ben a britek kiutasították az összes római tisztviselőt, megszakítva a kapcsolatokat, amelyeket soha nem újítottak meg.

A Rómával való szakítást követően jött egy időszak, amikor a központi közigazgatás nyilvánvalóan kezdett szétesni. És ekkor látszólag Vortigern került előtérbe, már nyugati, félig független Pagenses területein is erőteljesen.

Minden határ sejtés, de ismertek a durva területi határok.

Ha további információkat szeretne kiválasztani (általában a kísérő funkcióban, ha rendelkezésre áll egy bejegyzés), kattintson bárhová annak határain belül.

Az eredeti szöveg és térkép szerzői joga és másolata P L Kessler és a történelemfájlok. Eredeti funkció a History Files számára. Menjen vissza vagy térjen haza.


Az 5. század római idővonala

A Tizenkét Táblázat az első kísérlet a törvénykönyv megalkotására, és ez volt az egyetlen kísérlet közel ezer évig.

A római börtönöket általában nem a bűnözők büntetésére használták, hanem csak a tárgyalásra vagy kivégzésre váró emberek fogva tartására szolgáltak.

A Plebes tribün (tribunus plebis) i. E. 494 -ben létrehozott magisztrátus. Azért jött létre, hogy közvetlen képviselőtisztviselőt biztosítson az embereknek.

Az istenített Augustus cselekedeteinek másolata, amelyekkel az egész világot a római nép szuverenitása alá helyezte.

Ez a könyv feltárja, hogyan lehet egy egyiptomi Glasgow -tól Asszuánig terjedő birodalmat egyetlen városból irányítani, és több mint ezer évig fennmaradni.

Ez a második kiadás egy új bevezetőt tartalmaz, amely feltárja a Köztársaság császári uralommal való felváltásának következményeit a kormányra és a kormányzó osztályokra nézve.

Ebben az időszakban a Római Birodalom kormánya történetének leghosszabb ideig tartó válságával találkozott, és túlélte. Ez a szöveg egy korai kísérlet az ókori világban bekövetkezett átalakulás eredetének és fejlődésének befogadó vizsgálatára.

Kardok a szenátus ellen leírja Róma évszázados polgárháborújának első három évtizedét, amely köztársaságból birodalmi autokráciává, a polgári vezetők Rómájából a dekadens császár-gengszterek Rómájává alakította át.

Róma első császára, Augustus, Julius Caesar örökbefogadott fia valószínűleg a legmaradandóbb hatást gyakorolta a klasszikus világ összes uralkodója történetére. Ez a könyv a hatalomra kerülésére és azoknak a módszereknek a középpontjában áll, amelyek uralkodása alatt fenntartották a tekintélyt.


16 lenyűgöző tudományos találmány és felfedezés az ókori Indiában

Az ókori civilizációban a civilizáció növekedése hihetetlen ősi mérnöki tevékenység és technológia eredménye volt azokban a napokban. Ezek a technológiák valamilyen módon befolyásolták a modern életet. De sok ilyen találmány elfelejtődik, csak oldalakon veszik el, és csak évezredekkel később újjáélesztik. Ezek az ősi technológiák és találmányok legjobb példái, amelyeket az ókori Indiában használtak, vagy amelyeket az ókori indiánok fejlesztettek ki:

1. Az atomelmélet 2600 évvel ezelőtt alakult ki az ókori Indiában

John Dalton állítólag az atomelmélet atyja. Azonban Dalton előtt, aki 1766-1844 között élt, Acharya Kanad több mint 2600 évvel ezelőtt már beszélt az anu - atom - elképzeléséről, amely az anyag elpusztíthatatlan részecskéje.

Ennek a története az, hogy amikor a rizsszemmel a kezében sétált, nem tudta tovább törni. Bármilyen kicsire törte is, gondolta, ez még mindig rizs. Így azt gondolta, hogy léteznie kell egy oszthatatlan anyagnak, anu -nak, atomnak, amiből az univerzum minden dolga. És ennek a különböző anyagnak más összetétele van ezekből az atomokból.

2. A Newton -törvényt 1200 évvel Newton előtt dolgozták ki

Ban ben Surya Siddhanta, melynek dátuma 400-500AD, a Bhaskaracharya hindu csillagász kijelenti: „A tárgyak a földre esnek a föld vonzóereje miatt. Ezért a Föld, a bolygók, a csillagképek, a Hold és a Nap keringési pályán van e vonzódás miatt. ” Ezek a vonalak hasonlítanak Newton gravitációs törvényéhez. Sir Isaac Newton csak 1200 évvel később, 1687 után fedezte fel ezt a jelenséget.

3. Bhaskaracharya és számítása a földről

Bhaskaracharya volt az a személy, aki több száz évvel a nyugati felfedezés előtt kiszámította, hogy mennyi idő telik el a Föld körül a Nap körül. 365,258756484 napnak találta. Lilavati, Bijaganita műveit páratlannak tartják. Másik munkájában, Siddhant Shiromani, a bolygóállásokról, a napfogyatkozásokról, a kozmográfiáról, a matematikai technikákról és a csillagászati ​​berendezésekről beszél.

4. Orvos atya - Acharya Charak

Acharya Charak, aki az orvostudomány atyjaként ismert indiai környezetben, írta Charak Samhita, amelyet az Ayurvéda enciklopédiájának tartanak. Jóslata, diagnózisa, elvei, gyógymódjai még ma is nagy értékkel bírnak. Amikor Nyugaton zűrzavarok támadtak a különböző elméletek kapcsán, Charak megalapozta elveit az emberi anatómia, embriológia, farmakológia, vérkeringés, betegségek, cukorbetegség, tuberkulózis, szívbetegségek stb. Vonatkozásában. Könyvében 100 000 gyógynövényt adott gyógyászati ​​tulajdonságok. Arról is beszélt, hogy a megfelelő étrend milyen hatással van a lélekre és a testre. És még sok más hatás.

5. Rishi Bharadwaj és vimánák

Írta: Maharshi Bhardwaj, Vymaanika-Shaastra egy indiai templomban fedezték fel. Ez a könyv i. E. 400-ban íródott, és az ősi vimánák működéséről szólt, hogyan kormányoztak, hajtottak, hogyan tettek óvintézkedéseket a hosszú repülésekre, hogyan védték a léghajókat a viharoktól és a villámlástól, hogyan kapcsolták át a hajtást napenergiára és más szabad- energiaforrások. A vimánák azokban az időkben függőlegesen indultak el, és legalább 70 hatóságról és 10 légiközlekedési szakértőről beszél.

6. Rishi Kanva és a szél tudománya

Kanva, Rishi Angirasa leszármazottja beszél a a szél tudománya a Rigveda szakaszokban 8: 41: 6 a Jagati méter Isten szélben.

7. Rishi Kapil Muni és az ő elképzelése az univerzum létrehozásáról

Rishi Kapil Muni korán ritka értelemmel rendelkezik. Még írt is Sankhya Darshan amely meghatározta a meditáció fogalmait. Szerinte a dhyana vagy a meditáció az a lelkiállapot, amely minden szubjektivitás/tárgyilagosság, gondolkodás, világi vagy anyagi öröm nélkül marad. Beszél a folyamatosságról a legalacsonyabb szervetlenektől a legmagasabb szerves formákig, amelyek forrása a Prakrit, a természet.

Még arról is beszél, hogyan nyilvánult meg a világegyetem a teremtésből (szamászára), amelyből Purusha (lélek) és Prakriti (anyag) örök és független egymástól. Kijelenti, hogy semmilyen érv nem cáfolhatatlanul megalapozza Isten valóságát, így Purusha és Prakriti felelősek a teremtésért, a teremtő, az Isten nélkül.

8. Patandzsali - a jóga atyja

A jóga az egyik legnagyobb hindu hozzájárulás a világhoz. A jóga révén felfedezhető és felismerhető a végső valóság. Acharya Patanjali a globális gyakorlat elterjedésének hátterében álló személy. Előírta, hogyan lehet a légzésvezérlést használni az elme, a test és a lélek irányítására, és 84 jógás testtartása azt is megmutatta, hogy a különböző rendszerek - keringési, idegrendszeri, emésztési, légzőszervi, endokrin és mások - hatékonysága a testben javított.

9. Acharya Aryabhatt és az első állítás a föld forgásáról

Acharya Aryabhatt a világ egyik legnagyobb matematikusa és csillagásza. 476 -ban született Kusumpurban, 23 éves korában írta a csillagászatról szóló szövegét és páratlan matematikai értekezését Aryabhatiyam néven. Ő volt az első, aki kiszámította a bolygók mozgását és a napfogyatkozás idejét, valamint az a személy, aki azt hirdette, hogy a Föld kerek, amely a tengelye körül forog és kering a Nap körül. Ez 1000 évvel azelőtt történt, hogy Kopernikusz közzétette a heliocentrikus elméletet.

10. Sushruta - a sebészet atyja

2600 évvel ezelőtt Sushruta azt tette, amit a modern tudósok még mindig nehézségekbe ütköznek. Bonyolult műtéteket hajtott végre, például császármetszést, szürkehályogot, művégtagokat, orrplasztikát, plasztikai sebészetet, agysebészetet és még sok -sok mást. A bölcs Vishwamitra született, és írta a „Sushruta Samhita” című könyvet is, amely több mint 300 sebészeti beavatkozásról és 125 sebészeti eszközről beszél.

11. Varahamihira és a hold lumineszcenciája

A Panch Siddhant című könyvben a szerző Varahamihira a Hold és a bolygók fényes természetéről beszél a napfény miatt. Ő is írt Bruhad Samhita és Bruhad Jata ahol a földrajz, a csillagkép, a tudomány, az állattudomány területéről beszél, különböző növényeket és fákat okozó betegségek gyógymódjairól.

12. A galaxis ovális, a föld gömb alakú

Kép jóváírása és#8211 Wikimedia

Yajur védikus verse ezt mondja: „Brahmaanda vyapta deha bhasitha himaruja ..”, amely kimondja, hogy Shiva az, aki elterjedt a Brahmaanda -ban. Az Anda tojást jelent, ami a galaxis alakját mutatja. Akkoriban a westernek azt hitték, hogy a Föld lapos. De a világ ezen oldalán az emberek mindig azt hitték, hogy a föld gömb alakú. Sok szentírás beszél a bhoogoláról, a földről, ahol Gola kereket jelent.

13. Szubatomi részecskék

A Lalitha Sahasranama részletében Hayagreeva az istennőt Agastya muni -nak írja le, mint a szuper tudatosságot/Brahmant, amely még az anyagon belüli szubatomi részecskéket is áthatja: „Paranjyotih parandhamah paramanuh paratpara”. Az Anuvu atomot jelent, a paramanu egy szubatomi részecske, finomabb, mint az atom legfinomabb része, azaz elektronok és a többiek.

14. Nukleáris fegyverek az ókorban

A Mahabharata világosan mutatja, hogy katasztrofális robbanás történt, amely a föld egy nagy részét érintette. Kisari Mohan Ganguli történész azt mondja, hogy a szentírások és az ókori írások valóban beszélnek ilyen leírásokról: “Egyetlen lövedék, amely az Univerzum minden erejével van feltöltve …Egy izzó füst- és lángoszlop, amely olyan fényes, mint 10 000 nap, teljes pompájában emelkedett. A 8230 ismeretlen fegyver volt, vasvillám, hatalmas halálhírnök, amely hamuvá tette az egész fajt. ”

In Rajasthan, India, 10 miles west of Jodhpur, it has been established that there was a high rate of birth defects and cancer under the area years before. Scientists speculate that it could be because of radiation caused by an atomic blast that dates back 8000 to 12000 years ago.

15. Ancient ultrasound machines

Ban ben Shrimad Bhagavatam, 30th chapter 3rd canto describes the growth of the embryo in the mother’s womb. This description is quite similar to modern descriptions found in modern textbooks. Perhaps back in the days, there were ancient ultrasound machines through which they found about this process.

16. Fire bacteria

Science has long been saying that no life can exist in fire. It gave them a base for sterilization. But Vedas claim that life exists everywhere, even in the fire. But recently, it has been discovered that ‘fire bacteria’ can survive in a fire.

These facts, yes facts, throw a question in the face of the earth, “Did ancient science really know more than modern science?”


The world in 200-400AD?

Anyone having suggestions on good reference litterature on the world (not only Europe) in the period 200-400AD?

Cultures, countries, regents, terrain, etc.

Even if it only covers a part of the world will suffice, then I can assemble the information myself.

(posted the same question (identically phrased) for 400-600AD in the Medieval and Byzantine History sub-forum, so that you know! )

Frank81

In China, the most famous piece of true litterature is "The Romance of the Three Kingdoms".

The age you want to cover in China comprise the Three Kingdoms and the Western Jin.


In India, you have the mighty Gupta empire

Caracalla

[ame=http://en.wikipedia.org/wiki/Gupta_empire]Gupta Empire - Wikipedia, the free encyclopedia[/ame]

[ame=http://en.wikipedia.org/wiki/Sassanid_Empire]Sassanid Empire - Wikipedia, the free encyclopedia[/ame]

[ame=http://en.wikipedia.org/wiki/Western_Jin_Dynasty]Jin Dynasty (265[/ame]

AndreasK

Many thanks, Frank81 and Caracalla.

I actually found thanks to your links a very useful map, Asia in 500AD. Not the period asked for in this sub-forum but in another.

Attachments

Frank81


(You can't see the Three Kingdoms because they existed only during the 3rd century.)

Pixi666

Guaporense

The period from 200 ad to 400 ad was the period when the mediterranean economy started it's collapse. Levels of shipwreck and lead pollution (proxy indicators of sea trade and metal production) show massive decline in the period:

I consider it the darkest period in human history, since it represented the greatest setback in the development of western civilization and therefore, of the world (since our modern world is the product of the west). The early middle ages were actually not as dark, as it represented the beginning of the recovery: from 650 ad to 1000 ad Europe and the Middle East started their recovery from the fall of the Roman Empire (for instance the estimated population of Europe increased from 25 million in 650 ad to 36 million in 1000 ad).

During the 3rd century the Roman Empire declined massively, in 200 ad it was the undisputed ruler of the ancient world while a century later is was struggling to win their wars with the Sassanids and Germanic barbarians. Inflation, civil war and overall decline in the quality of the political institutions resulted in a social collapse. The empire had to be reformed to survive as the ways of the Principate were not adapted to the new circunstances. The reforms of Diocletian more than anything else were responsible for the long transformation of the Roman Empire from a confederation of mediterranean city states into a centralized military dictatorship. Christianity as we know it was developed by the Romans in the early 4th century to serve as the official religion of the empire, to serve as a new glue to hold the empire together during these times of economic and social desintegration.

Frank81

In Rome, the 3rd Century was characterized by dramatic crisis that nearly collapsed the Empire as Guaporense has indicated. The 4th Century was a recovering age and a full reshaping of the empire, a change led by Diocletian and Constantine.

I would say that the main change was that of the nature of the Empire, that became far more burocratized and statalized than before, to the point that some of the measures that the Emperors took during this age, such as the control of prices, have been considered by many authors as a form of archaic socialism.

Guaporense

It is interesting how delicate the Roman Empire was, around 150 CE it appeared to completely dominate the ancient world. But during the mid 3rd century inflation and economic crisis resulted into the near collapse of the empire and massive invasions of germanic and persian barbarians into the empire.

These peoples were only awaiting the decline of the Roman military power to take advantage and sack the wealthy cities of the mediterranean.

Eratosthenes

It is interesting how delicate the Roman Empire was, around 150 CE it appeared to completely dominate the ancient world. But during the mid 3rd century inflation and economic crisis resulted into the near collapse of the empire and massive invasions of germanic and persian barbarians into the empire.

These peoples were only awaiting the decline of the Roman military power to take advantage and sack the wealthy cities of the mediterranean.

It wasn't "inflation and economic crisis" that weakened Rome, they had some managerial problems. I don't see how any state or culture could survive a 90 year long string of incompetents in purple.

180-192 Lucius Aurelius Commodus Antoninus. Marcus's sicko son became Emperor upon Marcus' death. So for 12 years the Roman world was led by a mentally ill person who spent most of his time acting out increasingly vile fantasies in the arena, usually while playing the part of Hercules. He was finally assassinated by members of his own family.

So in 193, came the wars of succession, there were 5 emperors that year which left the most bloodthirsty of them all (Septimius Severus) as the last man standing. In 195 he promoted his worthless son Caracalla to Caesar which brought on another civil war. By 197 Severus had declared Rome a military dictatorship. His reign brought the "empire" a series of unnecessary wars with Parthia (who were not "barbarians") in which he slaughtered nearly all the inhabitants of Cestiphon and brought the eternal wrath of the Persian people.

The harvest of Severus's wars on the disorganized de-centralized Parthians was the rise of the Sassanids, who became an aggressive enemy of Rome for the next 400 years.

In 211, Severus died and left Caracalla as Emperor. Caracalla was one of the worst emperors ever. He started a losing war with Parthia and had to be assassinated by his proctarian prefect, who was soon assassinated himself by Julia Maesa, a member of the Severus family.

Thus brought Julia 's grandson, Elagabalus, possibly the most inept clown to ever hold the title of emperor to power, but not really in "power" because his mom and grandmother (Julia) also made themselves 'Augusta" and they ran the show.

This didn't last long as Julia decided to do away with both Elagabalus and his mother - They were beheaded and their bodies were dragged through the streets of Rome and thrown into the Tiber and Elagabalus's cousin (and his mother) were made emperor(s) until 235 when they too were hacked to death by Maximus. Which brought the Year of the Six Emperors in 238.

Eventually (after Maximinus and his son's corpses were decapitated) a child Emperor named Gordian was chosen. By 241 Gordian married the daughter of the praetorian prefect, Timesitheus who became the de facto ruler of the Roman empire.

But that didn't last long as Gordian managed to get himself killed by the Persians at the Battle of Misiche shortly after his father inlaw had passed away.

This left Gordian's (new on the job) praetorian prefect, Phillip as Emperor.

Phillip didn't last long either, he was assassinated by Decius who only lasted two years himself (it is noteworthy that Phillip showed signs of competence.)

Decius was replaced by Gaius Vibius Trebonianus Gallus who also only lasted two years before he met an untimely death.

The next Emperor, Aemillian, (probably Decius's killer) lasted all of three months.

Valerian marched on Aemillian and nearly set a third century longevity record by remaining emperor for seven years - until he earned the distinction of becoming the only Roman Emperor to be captured alive by an enemy, the Persians.


Years: c. 500 BCE - c. 400 BCE Subject: History, Ancient history (non-classical to 500 CE)
Publisher: HistoryWorld Online Publication Date: 2012
Current online version: 2012 eISBN: 9780191735394

Go to Pazyryk, Siberia, Russia in The Concise Oxford Dictionary of Archaeology (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Aksum in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Immortals, the in The Oxford Dictionary of Phrase and Fable (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to magnetite in A Dictionary of Chemistry (6 ed.)

See this event in other timelines:

Go to lacquer in The Concise Oxford Dictionary of Archaeology (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Royal Road in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Isthmian Games in The Oxford Classical Dictionary (3 rev ed.)

See this event in other timelines:

Go to I Ching in The Concise Oxford Dictionary of World Religions (1 rev ed.)

See this event in other timelines:

Go to amber in A Dictionary of Biology (6 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Zoroastrianism in The Oxford Dictionary of Phrase and Fable (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Zoroastrianism in The Oxford Dictionary of Phrase and Fable (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek pottery in The Concise Oxford Dictionary of Art Terms (2 ed.)

See this event in other timelines:

See this event in other timelines:

See this event in other timelines:

Go to Celt in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Taoism in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Nok in Encyclopedia of Africa (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to octave in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Byzantium, sport in in A Dictionary of Sports Studies (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to trireme in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Pericles (c.495–29 bc) in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Pheidippides in The Oxford Dictionary of Phrase and Fable (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Marathon, battle of in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to o'stracism in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Aeschylus (525?–456 bc) in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Themistocles (c. 528–462 bc) in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Xerxes I in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Critius in The Oxford Dictionary of Art (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Leonidas (480 bc) in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Salamis, Battle of (480 bc) in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Plataea, battle of (479 bc) in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to My'calē in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Byzantium in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Delian League in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Delian League in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Delphi Charioteer in The Oxford Dictionary of Art (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Olympian Games in The Oxford Classical Dictionary (3 rev ed.)

See this event in other timelines:

Go to Jainism in A Dictionary of Asian Mythology (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Sophocles in The Oxford Companion to World Mythology (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Cīmon (c.510–c.450 bc) in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Areopagus in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Ithō'mē, Mount in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Peloponne'sian War, First in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Athenian democracy in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Peloponne'sian War, First in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Peloponne'sian War, First in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Long Walls in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Herodotus (c. 490–c. 425 bc) in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Peloponne'sian War, First in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Delian League in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Long Walls in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Euripides (c.480–c.450 bc) in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Delian League in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Delian League in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Empedocles of Acragas (c.495–c.435 bc) in The Oxford Dictionary of Philosophy (2 rev ed.)

See this event in other timelines:

Go to Nabataeans in The Concise Oxford Dictionary of Archaeology (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Philolāus in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Greek-Persian wars in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to sophists in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Herodotus (c. 490–c. 425 bc) in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to juries in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Callias, Peace of in The Oxford Classical Dictionary (3 rev ed.)

See this event in other timelines:

Go to Parthenon in The Oxford Dictionary of Phrase and Fable (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Ictīnus in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

See this event in other timelines:

Go to Periclēs (c.495–429 bc) in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Thirty Years Peace in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Pericles (c.495–29 bc) in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Myron in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to cleruchy in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to cleruchy in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Aristophanes (c.448–c.380 bc) in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Thirty Years Peace in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Peloponnesian War in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Peloponnesian War in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Thucydides (c.460/455–c.400 bc) in The Oxford Companion to English Literature (7 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Buddha in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

See this event in other timelines:

Go to Peloponnesian War in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Pericles (c.495–29 bc) in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Peloponnesian War in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Aristophanes (c.448–c.380 bc) in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Buddhism in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to bodhi in A Dictionary of Buddhism (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to atomism in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Buddhism in World Encyclopedia (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Mēlos in Oxford Dictionary of the Classical World (1 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Peloponnesian War in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to architecture, orders of in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Sicily in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Aegospotami, Battle of in A Dictionary of World History (2 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Long Walls in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)

See this event in other timelines:

Go to Ana'băsis (‘Cyrus' expedition inland’) in The Oxford Companion to Classical Literature (3 ed.)


The Daily Life of Medieval Monks

Life for monks in a medieval monastery, just like in any profession or calling, had its pros and cons. While they were expected to live simply with few possessions, attend services at all hours of the day and night, and perhaps even take a vow of silence, monks could at least benefit from a secure roof over their heads. Another plus was a regular food supply which was of a much higher standard than the vast majority of the medieval population had access to. Besides attempting to get closer to God through their physical sacrifices and religious studies, monks could be very useful to the community by educating the youth of the aristocracy and producing books and illuminated manuscripts which have since proved to be invaluable records of medieval life for modern historians.

Development of Monasteries

From the 3rd century CE there developed a trend in Egypt and Syria which saw some Christians decide to live the life of a solitary hermit or ascetic. They did this because they thought that without any material- or worldly distractions they would achieve a greater understanding of and closeness to God. In addition, whenever early Christians were persecuted they were sometimes forced by necessity to live in remote mountain areas where the essentials of life were lacking. As these individualists grew in number some of them began to live together in communities, continuing, though, to cut themselves off from the rest of society and devoting themselves entirely to prayer and the study of scriptures. Initially, members of these communities still lived essentially solitary lives and only gathered together for religious services. Their leader, an abba (hence the later 'abbot') presided over these individualists – they were called monachos in Greek for that reason, which is derived from monó meaning 'one', and which is the origin of the word 'monk'. Over time, within this early form of the monastery, a more communal attitude to daily life developed where members shared the labour needed to keep themselves self-sufficient and they shared accommodation and meals.

Hirdetés

From the 5th century CE the idea of monasteries spread across the Byzantine Empire and then to Roman Europe where people adopted their own distinct practices based on the teachings of Saint Benedict of Nursia (c. 480-c. 543 CE). The Benedictine order encouraged its members to live as simple a life as possible with simple food, basic accommodation and as few possessions as was practical. There was a set of regulations that monks had to follow and, because they all lived the same way, they became known as 'brothers'. Monastic rules differed between the different orders that evolved from the 11th century CE and even between individual monasteries. Some orders were stricter, such as the Cistercians which were formed in 1098 CE by a group of Benedictine monks who wanted an even less-worldly life for themselves. Women too could live the monastic life as nuns in abbeys and nunneries.

As monasteries were intended to be self-sufficient, monks had to combine daily labour to produce food with communal worship and private study. Monasteries grew in sophistication and wealth, greatly helped by tax relief and donations, so, as the Middle Ages wore on, physical labour became less of a necessity for monks who could now rely on the efforts of lay brothers, hired labourers or serfs (unfree labourers). Consequently, monks in the High Middle Ages were able to spend more time on scholarly pursuits, particularly producing such medieval monastic specialties as illuminated manuscripts.

Hirdetés

Recruitment

People were attracted to the monastic life for various reasons such as piety the fact that it was a respected career choice there was the chance of real power if one rose to the top and one was guaranteed decent accommodation and above average meals for life. The second or third sons of the aristocracy, who were not likely to inherit their father's lands, were often encouraged to join the church and one of the paths to a successful career was to join a monastery and receive an education there (learning reading, writing, arithmetic, and Latin). Children were sent in their pre-teens, often aged as young as five and then known as oblates, while those who joined aged 15 or over were known as novices. Both of these groups did not usually mix with full monks although neither oblates nor novices were ever permitted to be alone, unsupervised by a monk.

After one year a novice could take their vows and become a full monk, and it was not always an irreversible career choice as rules did develop from the 13th century CE that a youth could freely leave a monastery on reaching maturity. Most monks came from a well-off background indeed, bringing a substantial donation on entry was expected. Recruits tended to be local but larger monasteries were able to attract people even from abroad. Consequently, there was never really any shortage of takers to join a monastery although monks only ever made up around 1% of the medieval population.

Iratkozzon fel heti ingyenes e -mail hírlevelünkre!

Monasteries varied in size with a small one having only a dozen or so monks and the larger ones having around 100 brothers. A major monastery like Cluny Abbey in France had 460 monks at its peak in the mid-12th century CE. The number of monks was essentially limited to the monastery's income which largely came from the land it owned (and which was given to it by patrons over the years). Monasteries included a good number of lay brothers in addition to the monks and these were employed to do manual labour such as agricultural work, cooking or doing the laundry. Lay brothers did observe some of the monastic regulations but lived in their own separate quarters.

The Abbot

Monasteries were typically managed by an abbot who had absolute authority in his monastery. Selected by the senior monks, who he was supposed to consult on matters of policy (but could also ignore), the abbot had his job for life, health permitting. Not just a job for the old and wise, a monk in his twenties might stand a chance of being made abbot as there was a tendency to select someone who could hold the office for decades and so provide the monastery with some stability. The abbot was assisted in his administrative duties by the prior who himself had a team of inspectors who checked up on the monks on a daily basis. Smaller monasteries without an abbot of their own (but under the jurisdiction of another monastery's abbot) were typically led by the prior, hence the name of those institutions: a priory. Senior monks, sometimes known as 'obedientaries', might have specific duties, perhaps on a rotation basis, such as looking after the monastery's wine cellar, the garden, the infirmary, or the library and scriptorium (where texts were made).

Hirdetés

The abbot represented the monastery when dealing with other monasteries and the state, in whose eyes he ranked alongside the most powerful secular landowners. Not surprisingly for such an important figure, monks were expected to bow deeply in the abbot's presence and kiss his hand in reverence. If an abbot were extremely unpopular and acted contrary to the order he could be removed by the Pope.

Rules & Regulations

Monks followed the teachings of Jesus Christ in rejecting personal wealth, as recorded in the Gospel of Mathew:

Hirdetés

If you would be perfect, go, sell what you possess, and give to the poor, and you will have treasure in heaven and come, follow me (19:21)

Along these lines, creature comforts were shunned but the strict application of such ideals really depended on each monastery. So, too, silence was a method to remind monks they were living in an enclosed society quite different from the outside world. Monks were generally not allowed to speak at all in such places as the church, kitchen, refectory or dormitories. One might be bold enough to attempt a snatch of conversation in the cloisters right after a general meeting but besides that indulgence, conversation was to be kept to an absolute minimum and when it did occur it was supposed to be restricted to ecclesiastical matters or everyday necessity. Monks were further restricted in that they could only talk to each other as speaking at all to lay brothers and novices was not permitted, not to mention to outside visitors of any kind. For this reason, monks often used gestures which they had been taught as novices and sometimes they even whistled rather than speak to a person or in a place they should not.

Anyone who had broken the rules was reported to the abbot telling on one's brothers was seen as a duty. Punishments might include being beaten, being excluded from communal activities for a period, or even being imprisoned within the monastery.

Clothing & Possessions

Monks had to keep the tops of their heads shaved (tonsured) which left a distinctive band of hair just above the ears. In contrast to their hairline, a monk's clothes were designed to cover as much flesh as possible. Most monks wore linen underclothes, sometimes hose or socks, and a simple woollen tunic tied at the waist by a leather belt. Over these was their most recognisable item of clothing, the cowl. A monastic cowl was a long sleeveless robe with a deep hood. On top of the cowl another robe was worn, this time with long sleeves. In winter, extra warmth was provided by a sheepskin cloak. Made from the cheapest and roughest of cloth, a monk usually had no more than two of each clothing items but he did receive a new cowl and robe each Christmas.

Hirdetés

A monk did not own very much of significance besides his clothes. He might have a pen, a knife, handkerchief, comb and a small sewing kit. Razors were only distributed at a prescribed time. In their own room, a monk had a straw- or feather mattress and a few woollen blankets.

A Monk's Daily Routine

Monks were not usually permitted to leave the monastery unless they had some special reason and were permitted to do so by their abbot. There were exceptions, as in Irish monasteries where monks famously roamed the countryside preaching and sometimes even founded new monasteries. For most monks, though, their daily life was entirely contained within the grounds of the monastery they had joined as a novice and which they would one day die in.

Monks usually got up with the sun so that could mean 4.30 am in summer or a luxurious 7.30 am in winter, the day being very much dictated by the availability of light. Beginning with a quick wash, monks spent an hour or so doing silent work, which for monks meant prayers, reading the text they had been assigned by their superior or copying a specific book (a laborious process that took many months). Next, morning mass was held, followed by the chapter meeting when everyone gathered to discuss any important business relevant to the monastery as a whole. After another working period, which might include physical labour if there were no lay brothers to do it, there was a midday mass (the High Mass) and then a meal, the most important of the day.

The afternoon was spent working again and ended around 4.30 pm in winter, which then saw another meal or, in the case of summer, a supper around 6 pm followed by more work. Monks went to bed early, just after 6 pm in winter or 8 pm in summer. They did not usually have an unbroken sleep, though, as around 2 or 3 am they got up again to sing Nocturns (aka Matins) and Lauds in the church. To make sure nobody was sleeping in the gloom one brother would go through the choir checking with a lamp. In winter they might not return to bed but perform personal tasks such as fixing and mending.

Monks were, of course, very poor as they had few possessions of any kind but the monastery itself was one of the richest institutions in the medieval world. Consequently, monks were well-catered for in the one area which probably mattered most to the majority of the population: food and drink. Unlike the 80% of those who lived outside monasteries, monks did not have to worry about going short or seasonal variations. They had good food all year round and their consumption of it was only really limited by how strict the rules of asceticism were in their particular monastery. In stricter monasteries, meat was not usually eaten except by the sick and it was often reserved for certain feast days. However, those monasteries with more generous rules allowed such meats as pork, rabbit, hare, chicken and game birds to appear on the communal dinner table more often. In all monasteries, there was never a shortage of bread, fish, seafood, grains, vegetables, fruit, eggs, and cheese as well as plenty of wine and ale. Monks typically had one meal a day in winter and two in summer.

Giving Back to the Community

Monks and monasteries did give back to the community in which they lived by helping the poor and providing hospitals, orphanages, public baths, and homes for the aged. Travellers were another group who could find a room when needed. As already mentioned, in education, too, monasteries played a prominent role, notably building up large libraries and teaching youths. Monasteries looked after pilgrim sites and were great patrons of the arts, not only producing their own works but also sponsoring artists and architects to embellish their buildings and those of the community with images and texts to spread the Christian message. Finally, many monks were important contributors to the study of history – both then and now, especially with their collections of letters and biographies (vitae) of saints, famous people, and rulers.